Hegedűs Endre Chopin-esje
2017. január 25. /

„Mit is jelent nekem Fryderyk Chopint játszani? Miért térek vissza szinte mániás lelkesedéssel a zongora legnagyobb poétájának zenéjéhez? A válasz bizton mondhatom, lelkem mélyén

keresendő: mert boldoggá tesz minden hangja! Fájdalommal és szláv melankóliával oly mélyen átitatott művei mintegy ellenméregként űzik tova szívemből a borút, a feszültségeket és a fáradtságot! Zenéje vitalizál és felemel, erőt ad és magával ragad – csodavilág az övé, s ezt mindenütt tudják szerte a nagyvilágban. Járjak akár Japánban vagy éppen ’Vadnyugaton’: Utah vagy Oregon állam bármely pontján, a kérés hasonló: játsszak Chopint is, minél többet! Ez az óhaj mindig el­kí­sér engem, s megteszem százszor és ezerszer is, lankadatlan hév­vel! Fantáziája elragadó, olykor gyengéd, máskor azonban ’oroszlán’. A nagy kortárs, Schumann csak a kottáit látta, s tört ki lelkes el­ra­gad­ta­tás­sal: Chopin zenéje nem csak elomló, nem csak édes gyö­nyö­rű­ség, ő tud olyan is lenni, mint a virágok közé rejtett ágyú!” – vallja Hegedűs Endre.

Pesti Vigadó, Díszterem
01. 28., 19h