2017. március 28. / Pavlovics Ágota
Kategóriákba nem sorolható alkotóművész. Minden mozdulata, koreográfiája, rendezése messze elkerüli a járt utat. Csak neki jut eszébe, hogy A hattyúk tava orosz népmesén alapuló történetét környezetünk pusztulásával kösse össze. Akár modern, akár antik témához nyúl, a székünkbe
présel bennünket. Ezért is szeretjük. Gyerekeknek is készít darabokat, akkor boldog, ha olyan településekre tudja elvinni előadásait, ahonnan az ott élők nem jutnak el színházba. Februárban a világ egyik legszeretetreméltóbb szentje, Assisi Szent Ferenc életén alapuló darabot állít színpadra, kétség sem fér hozzá, izgalmas élmény lesz. Bozsik Yvette táncművésszel beszélgettünk.
Michel de Ghelderode Az Úr komédiásai – Képek Assisi Szent Ferenc életéből címen rendezel darabot a Nemzeti Színházban. Hogy találtál rá, és miért ez a darab mozgatta meg a fantáziádat?
B. Y.: Igyekszem minden darabot úgy csinálni, hogy ne fárasszam a közönséget, célom, hogy örömet szerezzek, elgondolkodtassak, és a drámai történetekben is legyen groteszk humor. A darabot Cziegler Balázs látványtervező kollégám – akivel több darabot is csináltunk együtt – ajánlotta. Ghelderode avantgárd művész volt, 1926-ban, Szent Ferenc halálának 700. évfordulójára írta művét, színdarabjának hőse gazdag családból származott, de minden vagyonáról lemondott, hogy Istennek szentelhesse az életét, és a madaraknak prédikált. Ghelderode különleges alkotó volt, megjósolta a kommunizmust, a II. világháborút, kritikus volt a katolikus egyházzal szemben, leírta, hogy ül tort az embereken a hiúság, a külcsín és a pénz. A modern színházi nyelven írt darab ősbemutatója 1927-ben volt, és botrányba fulladt. Ghelderode víziója viszont a 21. században beteljesedett. A drámában a táncos elem nagyon hangsúlyos, szerzői utasítás például, hogy Szent Ferenc lázát táncos jelenítse meg. Démonok és szentek csatáznak a darabban, a szent és a profán egyformán jelen van, mindez nagyon sok mindenre tanít engem. Szent Ferenc élete csodás volt, kérdés, van-e olyan ember, aki képes lenne arra, amit ő tett. Bizonyára vannak ilyenek, de észrevesszük-e őket?
Hogy élt a fiatal Ferenc és hova jut a darab végére?
B. Y.: Ferenc és barátai vidám és boldog emberek voltak. Szerettek játszani, akár a gyerekek. Ferenc mondta magukról, hogy Isten komédiásai. Vezéregyéniség volt, tivornyázott, ivott, sármos volt és hiú. Mielőtt Isten megszólította, a leprásoktól viszolygott, később gyógyította őket. Darabomban a leprások a maszkjuk alatt angyalok, akik Ferenc lelki fejlődését szolgálják. A darab végén Ferenc bekerül a 20. század zaklatott, eretnek társadalmába, a modernkori inkvizíció forgatagába, ahol az emberek percenként ítéletet mondanak bárki és bármi felett. Ritka, hogy valaki nem ítélkezik. Assisi Szent Ferenc senki felett nem mondott ítéletet.
Milyen hosszúra tervezed az előadást? Ki mindenkivel dolgozol?
B. Y.: Két felvonás lesz, az első Ferenc e világi életéről szól majd. A Nemzeti Színház színművészeivel: Bakos-Kiss Gáborral, Nagy-Kálózy Eszterrel, Tompos Kátyával, Nagy Marival, Fehér Tiborral, Varga Józseffel, a saját társulatom táncosaival és a Vidnyánszky Attila osztályában végzős kaposvári egyetemistákkal dolgozom. Ahogy magát a szerzőt több írásában, úgy engem többek között Brueghel és Bosch képei, a Haláltánc motívumai inspirálnak. Alkotótársaim Cziegler Balázs látványtervező és Berzsenyi Krisztina jelmeztervező, a darab fordítója és dramaturgja Rideg Zsófia, a zenéjét Philippe Heritier komponálta, akihez több mint húszéves munkakapcsolat fűz,
2016-ban tértél vissza a színpadra, az Oidipusz kedvéért tetted, vagy más motivált?
B. Y.: Ért néhány sokk az életemben, voltam mélyponton is, végül a tánc gyógyító ereje segített, hogy kilépjek ebből a nehéz helyzetből. Közvetítő akarok lenni, számomra szakrális dolog, kegyelmi állapot, hogy a színpadon vagyok. A tavalyi visszatérés számomra újjászületés volt. Két szerepben is látható vagyok, az egyik a Kabaré – Elvágyódás két részben, ami húszéves darabom és felújítottuk, a másik az Oidipusz, aminek a címszerepét táncolom.
Jó tíz éve készítesz gyerekeknek darabokat, amelyeket a Bozsik Yvette Társulat ad elő. Januárban a Müpában a Pinokkiót mutattátok be.
B. Y.: A Pinokkióból van egy utazó verziónk és egy másik, látványosabb változat, ami a Müpában látható. A kisebbik fiammal sokat olvastam a Pinokkiót és rájöttem, hogy ez egy tanmese, arról szól, hogy miért nem érdemes bajba sodródni. Az előadással beavatjuk a gyerekeket a commedia dell’arte titkaiba, megmutatjuk nekik az archetípusokat is. A zenéjét Philippe Heritier szerezte.
Hogy van, mi mindent csinál a Bozsik Yvette Társulat?
B. Y.: Jól vagyunk, szeretjük egymást, nagyon régen dolgozunk együtt. Fülöp Tímea, Hasznos Dóra, Samantha Kettle, Krausz Alíz, Gombai Szabolcs, Vislóczki Szabolcs és Vati Tamás 10-15 éve tagjai a társulatomnak. Samantha Londonból jött 10 éve és itt maradt. Gombai Szabolcs, Vislóczki Szabolcs és Alíz az asszisztenseim, utóbbiak tanársegédeim a Táncművészeti Főiskolán, ahol a koreográfiai tanszéket vezetem. Tamás a díszlettervezés felé fordult. Igazán nem panaszkodhatunk, sokat dolgozunk, évente 80-100 eladásunk van. Terveim szerint folytatjuk a görög témákat.
A Nemzeti Kulturális Alap Táncművészeti Kollégiumának elnöke vagy, mit sikerült elérnetek a táncos szakma érdekében?
B. Y.: Fontos eredménynek tartom, hogy elindul egy, a Cseh Tamás Programhoz hasonló kezdeményezés az NKA-ban. Az Imre Zoltán Program fiatal koreográfusoknak kínál pályázati lehetőséget, illetve sikeres pályázat esetén támogatást.
2017-től a kaposvári Csiky Gergely Színház művészeti tanácsadója vagy, mit jelent ez a gyakorlatban?
B. Y.: Próbatételt biztosan. Most készítjük a következő évad tervét, és most kezdődik a színház felújítása, így két évig a kulturális központban, az Agórában fogunk dolgozni. Meg mást is. Például vannak vízióim egy népszínházról, ahol a gyerekektől a felnőtteken át a szépkorúakig mindenki megtalálja a neki való programot. Vonz a vidék is, szívesen elhagynám a fővárost.
présel bennünket. Ezért is szeretjük. Gyerekeknek is készít darabokat, akkor boldog, ha olyan településekre tudja elvinni előadásait, ahonnan az ott élők nem jutnak el színházba. Februárban a világ egyik legszeretetreméltóbb szentje, Assisi Szent Ferenc életén alapuló darabot állít színpadra, kétség sem fér hozzá, izgalmas élmény lesz. Bozsik Yvette táncművésszel beszélgettünk.
Michel de Ghelderode Az Úr komédiásai – Képek Assisi Szent Ferenc életéből címen rendezel darabot a Nemzeti Színházban. Hogy találtál rá, és miért ez a darab mozgatta meg a fantáziádat?
B. Y.: Igyekszem minden darabot úgy csinálni, hogy ne fárasszam a közönséget, célom, hogy örömet szerezzek, elgondolkodtassak, és a drámai történetekben is legyen groteszk humor. A darabot Cziegler Balázs látványtervező kollégám – akivel több darabot is csináltunk együtt – ajánlotta. Ghelderode avantgárd művész volt, 1926-ban, Szent Ferenc halálának 700. évfordulójára írta művét, színdarabjának hőse gazdag családból származott, de minden vagyonáról lemondott, hogy Istennek szentelhesse az életét, és a madaraknak prédikált. Ghelderode különleges alkotó volt, megjósolta a kommunizmust, a II. világháborút, kritikus volt a katolikus egyházzal szemben, leírta, hogy ül tort az embereken a hiúság, a külcsín és a pénz. A modern színházi nyelven írt darab ősbemutatója 1927-ben volt, és botrányba fulladt. Ghelderode víziója viszont a 21. században beteljesedett. A drámában a táncos elem nagyon hangsúlyos, szerzői utasítás például, hogy Szent Ferenc lázát táncos jelenítse meg. Démonok és szentek csatáznak a darabban, a szent és a profán egyformán jelen van, mindez nagyon sok mindenre tanít engem. Szent Ferenc élete csodás volt, kérdés, van-e olyan ember, aki képes lenne arra, amit ő tett. Bizonyára vannak ilyenek, de észrevesszük-e őket?
Hogy élt a fiatal Ferenc és hova jut a darab végére?
B. Y.: Ferenc és barátai vidám és boldog emberek voltak. Szerettek játszani, akár a gyerekek. Ferenc mondta magukról, hogy Isten komédiásai. Vezéregyéniség volt, tivornyázott, ivott, sármos volt és hiú. Mielőtt Isten megszólította, a leprásoktól viszolygott, később gyógyította őket. Darabomban a leprások a maszkjuk alatt angyalok, akik Ferenc lelki fejlődését szolgálják. A darab végén Ferenc bekerül a 20. század zaklatott, eretnek társadalmába, a modernkori inkvizíció forgatagába, ahol az emberek percenként ítéletet mondanak bárki és bármi felett. Ritka, hogy valaki nem ítélkezik. Assisi Szent Ferenc senki felett nem mondott ítéletet.
Milyen hosszúra tervezed az előadást? Ki mindenkivel dolgozol?
B. Y.: Két felvonás lesz, az első Ferenc e világi életéről szól majd. A Nemzeti Színház színművészeivel: Bakos-Kiss Gáborral, Nagy-Kálózy Eszterrel, Tompos Kátyával, Nagy Marival, Fehér Tiborral, Varga Józseffel, a saját társulatom táncosaival és a Vidnyánszky Attila osztályában végzős kaposvári egyetemistákkal dolgozom. Ahogy magát a szerzőt több írásában, úgy engem többek között Brueghel és Bosch képei, a Haláltánc motívumai inspirálnak. Alkotótársaim Cziegler Balázs látványtervező és Berzsenyi Krisztina jelmeztervező, a darab fordítója és dramaturgja Rideg Zsófia, a zenéjét Philippe Heritier komponálta, akihez több mint húszéves munkakapcsolat fűz,
2016-ban tértél vissza a színpadra, az Oidipusz kedvéért tetted, vagy más motivált?
B. Y.: Ért néhány sokk az életemben, voltam mélyponton is, végül a tánc gyógyító ereje segített, hogy kilépjek ebből a nehéz helyzetből. Közvetítő akarok lenni, számomra szakrális dolog, kegyelmi állapot, hogy a színpadon vagyok. A tavalyi visszatérés számomra újjászületés volt. Két szerepben is látható vagyok, az egyik a Kabaré – Elvágyódás két részben, ami húszéves darabom és felújítottuk, a másik az Oidipusz, aminek a címszerepét táncolom.
Jó tíz éve készítesz gyerekeknek darabokat, amelyeket a Bozsik Yvette Társulat ad elő. Januárban a Müpában a Pinokkiót mutattátok be.
B. Y.: A Pinokkióból van egy utazó verziónk és egy másik, látványosabb változat, ami a Müpában látható. A kisebbik fiammal sokat olvastam a Pinokkiót és rájöttem, hogy ez egy tanmese, arról szól, hogy miért nem érdemes bajba sodródni. Az előadással beavatjuk a gyerekeket a commedia dell’arte titkaiba, megmutatjuk nekik az archetípusokat is. A zenéjét Philippe Heritier szerezte.
Hogy van, mi mindent csinál a Bozsik Yvette Társulat?
B. Y.: Jól vagyunk, szeretjük egymást, nagyon régen dolgozunk együtt. Fülöp Tímea, Hasznos Dóra, Samantha Kettle, Krausz Alíz, Gombai Szabolcs, Vislóczki Szabolcs és Vati Tamás 10-15 éve tagjai a társulatomnak. Samantha Londonból jött 10 éve és itt maradt. Gombai Szabolcs, Vislóczki Szabolcs és Alíz az asszisztenseim, utóbbiak tanársegédeim a Táncművészeti Főiskolán, ahol a koreográfiai tanszéket vezetem. Tamás a díszlettervezés felé fordult. Igazán nem panaszkodhatunk, sokat dolgozunk, évente 80-100 eladásunk van. Terveim szerint folytatjuk a görög témákat.
A Nemzeti Kulturális Alap Táncművészeti Kollégiumának elnöke vagy, mit sikerült elérnetek a táncos szakma érdekében?
B. Y.: Fontos eredménynek tartom, hogy elindul egy, a Cseh Tamás Programhoz hasonló kezdeményezés az NKA-ban. Az Imre Zoltán Program fiatal koreográfusoknak kínál pályázati lehetőséget, illetve sikeres pályázat esetén támogatást.
2017-től a kaposvári Csiky Gergely Színház művészeti tanácsadója vagy, mit jelent ez a gyakorlatban?
B. Y.: Próbatételt biztosan. Most készítjük a következő évad tervét, és most kezdődik a színház felújítása, így két évig a kulturális központban, az Agórában fogunk dolgozni. Meg mást is. Például vannak vízióim egy népszínházról, ahol a gyerekektől a felnőtteken át a szépkorúakig mindenki megtalálja a neki való programot. Vonz a vidék is, szívesen elhagynám a fővárost.