2017. március 28. / Jónás Ágnes
A Rózsavölgyi Szalon ismét egy népszerű kortárs francia darabot tűz műsorára: a kétszeres Moliére-díjas Eric Assous 2009-ben írt, Mesterhármas című művének középpontjában egy házaspár, egy barát, no meg a színvallás és a kegyetlen őszinteség áll. A szereplők fokozatosan
rántják le a leplet apró titkaikról, melyek az idő múlásával hazugsággá állnak össze. A Csizmadia Tibor rendezésében, Bozó Andrea, László Zsolt és Kocsis Gergely főszereplésével február 9-én debütáló darab kapcsán Bozó Andrea színművésznővel beszélgettünk.
Egy jómódú házaspár és egy jó barát – köréjük szerveződik Eric Assous vígjátéka. Milyen viszonyban állnak ők egymással?
B. A.: Mondhatnánk, hogy szerelmi háromszögről van szó, de a szereplők egymáshoz való viszonya azért ennél jóval bonyolultabb. Sok meglepetéssel és fordulattal fűszerezett, jól megírt történetről van szó, melyben titkok tucatjára derül fény. Az általam megformál feleség, Jeanne nem dolgozik, rendszerint otthon tölti mindennapjait, és noha jó házasságban él, a férjével (Kocsis Gergely) való viszonya nem mentes a problémáktól.
Nem véletlenül áll elő egy nap azzal, hogy terítsék ki egymás előtt lapjaikat, legyen a jelszó az őszinteség.
B. A.: Jeanne az elhallgatott dolgokat kívánja felszínre hozni, s a házastársak úgy döntenek, hogy bevallanak egymásnak néhány félrelépést. Az igazságnak természetesen következménye lesz.
Csernus Imre mondata jut erről eszembe, miszerint sokan úgy gondolják, az őszinteség romboló lehet, mert félnek, hogy általa elrontják a vélt biztonságot, lerombolhatják azt a mítoszt, hogy jó párkapcsolatban élnek.
B. A.: Így van. A feleség által elindított színvalláslavina gyötrő kételyekhez, kínzó vádaskodáshoz és elviselhetetlen féltékenykedéshez vezet. Lehet-e olyan erős egy kapcsolat, hogy elmondjuk, amit gondolunk? Lehet-e az őszinteség a harmonikus párkapcsolat alapja, és rejthet-e veszélyeket az igazmondás – ezeket a kérdéseket feszegeti a darab. A néző tippekkel és sejtésekkel figyeli az előadást, mert sosem tudhatja pontosan, hogy a szereplők igazat mondanak-e egymásnak, mint ahogy nem tudhatják biztosan azt sem, hogy a három szereplő csupán provokálni, bosszantani akarja-e egymást, vagy a „játékszabályokat” betartva, tisztulási szándéktól vezérelve kommunikál.
Az őszinteség szerinted jó tanácsadó egy párkapcsolatban, vagy inkább többet ront, mint használ?
B. A.: Nos, én még a negatív színikritikát is nehezen viselem, a legtöbbször inkább érzem bántónak, mint ösztönzőnek. Szerintem ésszel és megfontoltan kellene kimondanunk, ami bennünk megfogalmazódik egy adott téma kapcsán, s nem árt érezni a szándékos bántás és az intelligens véleményformálás közti határt sem. Óvatos fogalmazással sok bosszúságtól és sértődéstől kímélhetjük meg önmagunkat és a velünk kapcsolatban állókat.
A darabot uraló pattanásig feszített helyzetet mennyire szövi át a humor? Elvégre mégiscsak vígjátékról, nem pedig szociodrámáról van szó.
B. A.: A darab gerincét a humor adja, mely árnyaltabbá és izgalmasabbá teszi a Mesterhármas történetét. A néző a szereplők legkétségbeesettebb reakcióján is el tudja majd nevetni magát, ugyanis két olyan, remekül egymásra hangolódott embert láthat, akik ügyes résztvevői a szócsatának, remekül képviselik saját álláspontjukat, intelligensen tromfolnak rá az egymás szájából elhangzó mondatokra. Olyan ez, mint egy jó pókerparti – lelki-szellemi párbaj nő és férfi között, a házaspár barátjának (László Zsolt) színrelépése, a bizonyos harmadik pedig csak hab a tortán.
László Zsolttal a Sebestyén Aba rendezte Bányavirágban is együtt játszol a Játékszínben, Kocsis Gergellyel azonban ez az első közös színpadi munkád. Viszonylag gyorsan egymásra hangolódtatok?
B. A.: Szinte azonnal! Gergővel a Mesterhármason kívül Jókai Mór A hulla férje című művéből készült rádiójáték-adaptációban, szintén férj-feleség szerepet magunkra öltve dolgoztunk együtt. Zsolthoz hasonlóan remek kolléga, jó humorral megáldott ember. Nagy ajándék most két ilyen nagyszerű színésszel játszani.
Szerinted mi az a plusz a Rózsavölgyi Szalonban, ami egy színész számára élvezhetővé, izgalmassá teszi a játékot?
B. A.: A barátságos, családias hangulat. A Szalonban mindig igényes, exkluzív darabok futnak, a nézők közelről figyelhetik a jobbnál jobb színművészeket, ami által úgy érezhetik, hogy egy kicsit ők is részesei a történetnek. Hogy játék közben karnyújtásnyira lehetek a nézőktől, számomra rettentő izgalmas és igazi adrenalinbomba.
Egyáltalán nem frusztrál?
B. A.: Egy kicsit. Kell egy jó adag bátorság ahhoz, hogy az ember belemenjen egy efféle intim játékba, s hogy képes legyen feloldódni benne.
Milyen feladatok várnak még rád az évadban?
B. A.: A többszörösen díjnyertes Bányavirág című darabban Ilonkát alakítom a Pinceszínházban és a Játékszínben is, a trilógia másik két részében, a Bányavakságban és a Bányavízben a Szkéné színpadán láthat a közönség. A Karinthy Színházban a Nyitott ablakban, a Klotild néniben és A bolond lányban játszom, és nemrég volt a premierje a Black Comedynek a salgótarjáni Zenthe Ferenc Színházban, ahol további két új bemutatóban is szerepelek majd, A képzelt beteg című előadásunkkal pedig, melyben Koltai Róbert a partnerem, februárban a RaM Colosseumban vendégeskedünk. A Munkaügyek című, az m1 csatornán 2012 óta futó szituációskomédia-sorozatból ismert, Mucsi Zoltán által megformált Tóth János helyettes osztályvezető karaktere köré új sorozat épül, mely márciustól a Duna Televízió műsorán lesz látható, s amelyben jómagam Valika szerepét öltöm magamra. Ezúttal is remek rendezőkkel, Nagypál Orsolyával és Lakos Dórával hozott össze a sors. Ezen felül óriási öröm és megtiszteltetés, hogy a Színház- és Filmművészeti Egyetemen szeptember óta jógát oktatok az elsős színész hallgatóknak, szóval az évad második fele is szép és gazdag lesz.
rántják le a leplet apró titkaikról, melyek az idő múlásával hazugsággá állnak össze. A Csizmadia Tibor rendezésében, Bozó Andrea, László Zsolt és Kocsis Gergely főszereplésével február 9-én debütáló darab kapcsán Bozó Andrea színművésznővel beszélgettünk.
Egy jómódú házaspár és egy jó barát – köréjük szerveződik Eric Assous vígjátéka. Milyen viszonyban állnak ők egymással?
B. A.: Mondhatnánk, hogy szerelmi háromszögről van szó, de a szereplők egymáshoz való viszonya azért ennél jóval bonyolultabb. Sok meglepetéssel és fordulattal fűszerezett, jól megírt történetről van szó, melyben titkok tucatjára derül fény. Az általam megformál feleség, Jeanne nem dolgozik, rendszerint otthon tölti mindennapjait, és noha jó házasságban él, a férjével (Kocsis Gergely) való viszonya nem mentes a problémáktól.
Nem véletlenül áll elő egy nap azzal, hogy terítsék ki egymás előtt lapjaikat, legyen a jelszó az őszinteség.
B. A.: Jeanne az elhallgatott dolgokat kívánja felszínre hozni, s a házastársak úgy döntenek, hogy bevallanak egymásnak néhány félrelépést. Az igazságnak természetesen következménye lesz.
Csernus Imre mondata jut erről eszembe, miszerint sokan úgy gondolják, az őszinteség romboló lehet, mert félnek, hogy általa elrontják a vélt biztonságot, lerombolhatják azt a mítoszt, hogy jó párkapcsolatban élnek.
B. A.: Így van. A feleség által elindított színvalláslavina gyötrő kételyekhez, kínzó vádaskodáshoz és elviselhetetlen féltékenykedéshez vezet. Lehet-e olyan erős egy kapcsolat, hogy elmondjuk, amit gondolunk? Lehet-e az őszinteség a harmonikus párkapcsolat alapja, és rejthet-e veszélyeket az igazmondás – ezeket a kérdéseket feszegeti a darab. A néző tippekkel és sejtésekkel figyeli az előadást, mert sosem tudhatja pontosan, hogy a szereplők igazat mondanak-e egymásnak, mint ahogy nem tudhatják biztosan azt sem, hogy a három szereplő csupán provokálni, bosszantani akarja-e egymást, vagy a „játékszabályokat” betartva, tisztulási szándéktól vezérelve kommunikál.
Az őszinteség szerinted jó tanácsadó egy párkapcsolatban, vagy inkább többet ront, mint használ?
B. A.: Nos, én még a negatív színikritikát is nehezen viselem, a legtöbbször inkább érzem bántónak, mint ösztönzőnek. Szerintem ésszel és megfontoltan kellene kimondanunk, ami bennünk megfogalmazódik egy adott téma kapcsán, s nem árt érezni a szándékos bántás és az intelligens véleményformálás közti határt sem. Óvatos fogalmazással sok bosszúságtól és sértődéstől kímélhetjük meg önmagunkat és a velünk kapcsolatban állókat.
A darabot uraló pattanásig feszített helyzetet mennyire szövi át a humor? Elvégre mégiscsak vígjátékról, nem pedig szociodrámáról van szó.
B. A.: A darab gerincét a humor adja, mely árnyaltabbá és izgalmasabbá teszi a Mesterhármas történetét. A néző a szereplők legkétségbeesettebb reakcióján is el tudja majd nevetni magát, ugyanis két olyan, remekül egymásra hangolódott embert láthat, akik ügyes résztvevői a szócsatának, remekül képviselik saját álláspontjukat, intelligensen tromfolnak rá az egymás szájából elhangzó mondatokra. Olyan ez, mint egy jó pókerparti – lelki-szellemi párbaj nő és férfi között, a házaspár barátjának (László Zsolt) színrelépése, a bizonyos harmadik pedig csak hab a tortán.
László Zsolttal a Sebestyén Aba rendezte Bányavirágban is együtt játszol a Játékszínben, Kocsis Gergellyel azonban ez az első közös színpadi munkád. Viszonylag gyorsan egymásra hangolódtatok?
B. A.: Szinte azonnal! Gergővel a Mesterhármason kívül Jókai Mór A hulla férje című művéből készült rádiójáték-adaptációban, szintén férj-feleség szerepet magunkra öltve dolgoztunk együtt. Zsolthoz hasonlóan remek kolléga, jó humorral megáldott ember. Nagy ajándék most két ilyen nagyszerű színésszel játszani.
Szerinted mi az a plusz a Rózsavölgyi Szalonban, ami egy színész számára élvezhetővé, izgalmassá teszi a játékot?
B. A.: A barátságos, családias hangulat. A Szalonban mindig igényes, exkluzív darabok futnak, a nézők közelről figyelhetik a jobbnál jobb színművészeket, ami által úgy érezhetik, hogy egy kicsit ők is részesei a történetnek. Hogy játék közben karnyújtásnyira lehetek a nézőktől, számomra rettentő izgalmas és igazi adrenalinbomba.
Egyáltalán nem frusztrál?
B. A.: Egy kicsit. Kell egy jó adag bátorság ahhoz, hogy az ember belemenjen egy efféle intim játékba, s hogy képes legyen feloldódni benne.
Milyen feladatok várnak még rád az évadban?
B. A.: A többszörösen díjnyertes Bányavirág című darabban Ilonkát alakítom a Pinceszínházban és a Játékszínben is, a trilógia másik két részében, a Bányavakságban és a Bányavízben a Szkéné színpadán láthat a közönség. A Karinthy Színházban a Nyitott ablakban, a Klotild néniben és A bolond lányban játszom, és nemrég volt a premierje a Black Comedynek a salgótarjáni Zenthe Ferenc Színházban, ahol további két új bemutatóban is szerepelek majd, A képzelt beteg című előadásunkkal pedig, melyben Koltai Róbert a partnerem, februárban a RaM Colosseumban vendégeskedünk. A Munkaügyek című, az m1 csatornán 2012 óta futó szituációskomédia-sorozatból ismert, Mucsi Zoltán által megformált Tóth János helyettes osztályvezető karaktere köré új sorozat épül, mely márciustól a Duna Televízió műsorán lesz látható, s amelyben jómagam Valika szerepét öltöm magamra. Ezúttal is remek rendezőkkel, Nagypál Orsolyával és Lakos Dórával hozott össze a sors. Ezen felül óriási öröm és megtiszteltetés, hogy a Színház- és Filmművészeti Egyetemen szeptember óta jógát oktatok az elsős színész hallgatóknak, szóval az évad második fele is szép és gazdag lesz.