Felhőmesék
2017. július 04. /

Hogy mi lett a kis denevérrel, aki madár akart lenni? Végül elfogadta magát. Tóth Krisztina új mesekönyve megint komoly, fajsúlyos témákat feszeget, a gyerekek számára is érthető, ugyanakkor nagyon is egyértelmű módon: identitáskeresés, önbecsülés, empátia és még sorolhatnánk.

Onnantól kezdve, hogy a kisgyerek elkezdi vizsgálgatni magát a tükörben, hogy felépít valami önképet a külvilág visszajelzései alapján, az egy olyan dolog, ami az egész életét meghatározza. A kis denevér más szeretne lenni, mint ami, mert a külvilág hagyományosan a madarakat tarja szépnek, a denevéreket pedig inkább rútnak és félelmetesnek. Az, hogy ő mégis denevér, nem döntés kérdése, hanem adottság. Amikor szembesül azzal, hogy ő is lehet szép vagy érdekes, megváltozik az önértékelése és ezzel együtt az egész világhoz való viszonya.
A mesékben csupa olyan téma veti fel a fejét, amely a hétköznapi kommunikációban könnyen csúszik tabu kategóriába, ha a szülő nem vigyáz: megjelenik például a kevés nyugdíjból élő, majdnem százéves bácsi és a kéregető anya is. Tóth Kriszta szerint nagyon fontos, „hogy a mesebeli szegény ember és szegény asszony a mi saját történeteinkben is jelenjék meg, hiszen itt van, itt lakik a szomszédunkban, a faluban, a városban, ott ül az aluljáró lépcsőjén”. A nagyon is valós mesebeli történetekből megtudhatjuk továbbá, hogyan gyógyult meg a kis hal, akinek megsérült az uszonya, hogyan élnek a szappanbuborékok, és mit tanulhatunk a vízisiklók királyától. A Felhőmesékből megismerkedhetünk egy csodálatos kislánnyal, Lilivel is, aki kíváncsi, tele van ötletekkel, és mindig helyén van a szíve, ha arra van szükség. Tóth Krisztina legújabb mesekönyvéhez Timkó Bíbor rajzolt varázslatos képeket. 
Magvető Kiadó
56 oldal / 2990 Ft
[kep3]