2017. május 24. / Bóta Gábor
Egyszer már az esővizet is be kellene venni a mind népszerűbb Gourmet Fesztiválon, a Millenárison a felhasználandó alapanyagok közé. Ugyanis hiába tolják el egy héttel ide, hiába egy másik évben amoda a rendezvénysorozatot, az égi áldás valahogy mindig ránk szakad. És még csak ha szakadna egyszerre, esne néhány órát, és hagyna nekünk békét, de nem és nem, esik akár csaknem egész nap, hogy aztán még a következőn is megbízhatóan próbára tegyen bennünket.
Ehhez általában szél meg hideg is dukál, mint például tavaly, amikor a mindenféle jól kitalált, izgalmasnak tűnő, üdítő, alkoholmentes koktélnak is beillő hűsítők miatt, melyekbe persze jégkockahalmot is ildomos pakolni, elnézést kértek, hogy hát ezeket úgy harminc fokos melegre eszelték ki. De az ínyencek hada elég kitartó népség. Ráadásul az elmúlt évben, tanulva az eddigiekből, a fősodorban már ponyvákat is felhúztak, és alájuk telepítettek asztalokat, naná, hogy azért ezekhez is behatolt az eső. Az igazi haspókok ilyesmitől nem tántorodnak vissza, bámulják, hol milyen fogukra való különlegesség akad, amitől nyomban felcsillan a szemük, úgy lesnek rá, mint megrögzött vadász a gyönyörű trófeájú nemes vadra, és ők is lecsapnak a zsákmányra. Akár mutogatják is, mint más a bélyeggyűjteményét, beleharapva pedig élménybeszámolót tartanak. És esetleg a körülöttük lévő ismerősöknek nagy kegyesen, vagy közvetlenül csevegve, kóstolót ajánljanak, netán buzdítják, hogy ők ugyancsak ruházzanak be az utánozhatatlanul egyedi és fölöttébb pazar fogásra.
Ez kimondottan az a hely, ahol a másik tányérjába, papírtálkájába nem illetlenség, hanem kifejezetten javasolt belebámulni. Ahogy gazdit kutyájának végigmustrálása büszkeséggel tölt el, úgy a jót lakmározó is kifejezetten örül, ha észreveszik, hogy milyen remekül választott. És ahogy a kutyások szívesen szóba elegyednek egymással, ezt teszik a kajások is. Akár vadidegenek belevágnak egy jóféle dumapartiba. Randizni is érdemes itt, mert tényleg igaz, hogy sokakat a hasukon keresztül lehet megfogni, és itt bőven van hozzá minőségi alapanyag. Lehet azt mondani, hogy mindez úri huncutság, és hát tényleg nem a legszegényebbek szórakozása. De ha azt vesszük, hogy a valóban a legtöbbek számára nem megfizethető, vagy csak kiemelt alkalmakkor bevállalható, az élbolyba tartozó, kiváló éttermek kínálatába is bele lehet torkoskodni akár ezer forint körüli áron, akkor annak, aki megteheti, érdemes erre reszkíroznia. Ezek kicsi adagok, de hattól, héttől már eltelhetünk, tízzel pedig akár degeszre is ehetjük magunkat, és akkor azért már ízelítőt kaptunk a végtelen mustrából.
Persze ez szakmai találkozó is, a különböző műhelyek, séfek, a fővárosiak, a vidékiek, és most már külföldiek is, egyaránt megmutatják egymásnak, hogy mire jutottak az elmúlt évben, és mennyire lódult meg a fantáziájuk az adott esztendő nyersanyagával, idén a mangalicával és az eperrel kapcsolatban. Azoknak, akik számítanak a szakmában, a zöme ott van. Akik egyébként morognak egymásra, ilyenkor lehet, hogy paroláznak, és eszik a szomszédvár főztjét. A naphosszat a konyhában gubbasztók is társas életet élnek.
Mit ragozzam tovább? Veszett jó ott lenni. Valószínűleg ezért nem hagyja ki az eső sem.
[kep3]
Ehhez általában szél meg hideg is dukál, mint például tavaly, amikor a mindenféle jól kitalált, izgalmasnak tűnő, üdítő, alkoholmentes koktélnak is beillő hűsítők miatt, melyekbe persze jégkockahalmot is ildomos pakolni, elnézést kértek, hogy hát ezeket úgy harminc fokos melegre eszelték ki. De az ínyencek hada elég kitartó népség. Ráadásul az elmúlt évben, tanulva az eddigiekből, a fősodorban már ponyvákat is felhúztak, és alájuk telepítettek asztalokat, naná, hogy azért ezekhez is behatolt az eső. Az igazi haspókok ilyesmitől nem tántorodnak vissza, bámulják, hol milyen fogukra való különlegesség akad, amitől nyomban felcsillan a szemük, úgy lesnek rá, mint megrögzött vadász a gyönyörű trófeájú nemes vadra, és ők is lecsapnak a zsákmányra. Akár mutogatják is, mint más a bélyeggyűjteményét, beleharapva pedig élménybeszámolót tartanak. És esetleg a körülöttük lévő ismerősöknek nagy kegyesen, vagy közvetlenül csevegve, kóstolót ajánljanak, netán buzdítják, hogy ők ugyancsak ruházzanak be az utánozhatatlanul egyedi és fölöttébb pazar fogásra.
Ez kimondottan az a hely, ahol a másik tányérjába, papírtálkájába nem illetlenség, hanem kifejezetten javasolt belebámulni. Ahogy gazdit kutyájának végigmustrálása büszkeséggel tölt el, úgy a jót lakmározó is kifejezetten örül, ha észreveszik, hogy milyen remekül választott. És ahogy a kutyások szívesen szóba elegyednek egymással, ezt teszik a kajások is. Akár vadidegenek belevágnak egy jóféle dumapartiba. Randizni is érdemes itt, mert tényleg igaz, hogy sokakat a hasukon keresztül lehet megfogni, és itt bőven van hozzá minőségi alapanyag. Lehet azt mondani, hogy mindez úri huncutság, és hát tényleg nem a legszegényebbek szórakozása. De ha azt vesszük, hogy a valóban a legtöbbek számára nem megfizethető, vagy csak kiemelt alkalmakkor bevállalható, az élbolyba tartozó, kiváló éttermek kínálatába is bele lehet torkoskodni akár ezer forint körüli áron, akkor annak, aki megteheti, érdemes erre reszkíroznia. Ezek kicsi adagok, de hattól, héttől már eltelhetünk, tízzel pedig akár degeszre is ehetjük magunkat, és akkor azért már ízelítőt kaptunk a végtelen mustrából.
Persze ez szakmai találkozó is, a különböző műhelyek, séfek, a fővárosiak, a vidékiek, és most már külföldiek is, egyaránt megmutatják egymásnak, hogy mire jutottak az elmúlt évben, és mennyire lódult meg a fantáziájuk az adott esztendő nyersanyagával, idén a mangalicával és az eperrel kapcsolatban. Azoknak, akik számítanak a szakmában, a zöme ott van. Akik egyébként morognak egymásra, ilyenkor lehet, hogy paroláznak, és eszik a szomszédvár főztjét. A naphosszat a konyhában gubbasztók is társas életet élnek.
Mit ragozzam tovább? Veszett jó ott lenni. Valószínűleg ezért nem hagyja ki az eső sem.
[kep3]