2017. október 10. / Dercsényi Dávid
Akinek a filmjeiben a legkevesebbet mosolyognak, és a legtöbbet dohányoznak, és akinek olyan sokat köszönhet Jim Jarmusch – igen, Aki Kaurismäki ismét jelentkezik, és ismét – a Kikötői történet után – menekülttémában. Talán a filmtörténelem legpimfebb válási jelenetével kezdünk,
kulcs és jegygyűrű lerak, utóbbi aztán a hamutartóban végzi, és még egy csikket is elnyomnak rajta egy gigantikus kaktusz szomszédságában. Így kezd új életet a 60-as Wikström. Másfelől egy érkezéssel is kezdődik a film: az Eira, azaz a Remény nevű hajó fedélzetén szénporba temetkezve megérkezik Khaled, a szír menekült a finn partokhoz. Ő meg így kezd új életet.
Kaurismäki nem bíbelődik túl sokat a dramaturgiai problémákkal, mert nem arra kíváncsi, ki hogy old meg egy helyzetet, hanem hogy mi fontos – Wikström így vág bele rövid úton a vendéglátásba, Khaledet pedig a finn menekültügyi rendszer szippantja be. Az élet pedig a maga kaurismäkis keretei közt folyik, egyik agg finn rockzenésztől jutunk a másikig, az egyik abszurd jelenet és beállítás követi a másikat, cseppet sem mentesen az iróniától – az egyik menekült például így figyelmezteti Khaledet: „de ne mosolyogj a nyílt utcán, az Isten szerelmére, mert akkor azt hiszik, őrült vagy”. A két férfi élete nyilván keresztezi egymást – a lehető leghétköznapibb finn világ a menekült világával. Az élet nem igazságos, míg Wikström euróezrekkel vághat bele az új kalandba, Khalednek egy kerítésen átugorva kell mindezt megtennie, pár fillérrel a zsebében. Ez azonban nem jelent semmit egy emberibb, tehát a Kaurismäki-féle univerzumban.
Nem árt nekünk, magyaroknak sem felidézni az emberség jelentőségét. A filmben, talán szintén filmtörténeti jelentőséggel, elhangzik, amikor Khaled elmondja útját Aleppóból Helsinkibe, hogy a magyar határon elfogták, megbilincselték, megverték. Hát akkor ez most már, hála kora kiemelkedő finn rendezőjének, egy Berlinalén Ezüst Medve-díjas filmben meg is lett örökítve az idők végezetéig, és ha gyermekeink rákérdeznek, hogy ez meg mi volt, nem lesz kellemes feladat elmagyarázni.
Khaledet egy Sherwan Haji nevű, finn-szír származású színész-rendező alakítja, és tökéletesen eligazodik a Kaurismäki-univerzumban, a Wikströmöt alakító Sakari Kuosmanennel jól kiegészítik egymást. Az esztétikailag mindig kifogástalan Kaurismäki, a mozi finnugor lelkiismerete pedig most is pontosan lő és talál; az emberi szív közepébe.
A remény másik oldala (12)
(The Other Side of Hope)
Finn, feliratos film
Rendező: Aki Kaurismäki
Főszereplők Sherwan Haji, Sakari Kuosmanen, Janne Hyytiäinen, Kati Outinen
100 perc
Már a mozikban
Forgalmazó: Cirko Film
kulcs és jegygyűrű lerak, utóbbi aztán a hamutartóban végzi, és még egy csikket is elnyomnak rajta egy gigantikus kaktusz szomszédságában. Így kezd új életet a 60-as Wikström. Másfelől egy érkezéssel is kezdődik a film: az Eira, azaz a Remény nevű hajó fedélzetén szénporba temetkezve megérkezik Khaled, a szír menekült a finn partokhoz. Ő meg így kezd új életet.
Kaurismäki nem bíbelődik túl sokat a dramaturgiai problémákkal, mert nem arra kíváncsi, ki hogy old meg egy helyzetet, hanem hogy mi fontos – Wikström így vág bele rövid úton a vendéglátásba, Khaledet pedig a finn menekültügyi rendszer szippantja be. Az élet pedig a maga kaurismäkis keretei közt folyik, egyik agg finn rockzenésztől jutunk a másikig, az egyik abszurd jelenet és beállítás követi a másikat, cseppet sem mentesen az iróniától – az egyik menekült például így figyelmezteti Khaledet: „de ne mosolyogj a nyílt utcán, az Isten szerelmére, mert akkor azt hiszik, őrült vagy”. A két férfi élete nyilván keresztezi egymást – a lehető leghétköznapibb finn világ a menekült világával. Az élet nem igazságos, míg Wikström euróezrekkel vághat bele az új kalandba, Khalednek egy kerítésen átugorva kell mindezt megtennie, pár fillérrel a zsebében. Ez azonban nem jelent semmit egy emberibb, tehát a Kaurismäki-féle univerzumban.
Nem árt nekünk, magyaroknak sem felidézni az emberség jelentőségét. A filmben, talán szintén filmtörténeti jelentőséggel, elhangzik, amikor Khaled elmondja útját Aleppóból Helsinkibe, hogy a magyar határon elfogták, megbilincselték, megverték. Hát akkor ez most már, hála kora kiemelkedő finn rendezőjének, egy Berlinalén Ezüst Medve-díjas filmben meg is lett örökítve az idők végezetéig, és ha gyermekeink rákérdeznek, hogy ez meg mi volt, nem lesz kellemes feladat elmagyarázni.
Khaledet egy Sherwan Haji nevű, finn-szír származású színész-rendező alakítja, és tökéletesen eligazodik a Kaurismäki-univerzumban, a Wikströmöt alakító Sakari Kuosmanennel jól kiegészítik egymást. Az esztétikailag mindig kifogástalan Kaurismäki, a mozi finnugor lelkiismerete pedig most is pontosan lő és talál; az emberi szív közepébe.
A remény másik oldala (12)
(The Other Side of Hope)
Finn, feliratos film
Rendező: Aki Kaurismäki
Főszereplők Sherwan Haji, Sakari Kuosmanen, Janne Hyytiäinen, Kati Outinen
100 perc
Már a mozikban
Forgalmazó: Cirko Film