2017. november 28. / Jónás Ágnes
A tavalyi kaposvári bemutató után november 4-én érkezik a Budapesti Operettszínházba Lehár Ferenc legendás operettje, a Luxemburg grófja, Somogyi Szilárd rendezésében. A férfi és női szíveket egyaránt megdobogtató szerelmi történet a párizsi bohémek világába kalauzolja a
nézőt, miközben szembesít a pénz és a hatalom általi kiszolgáltatottsággal is. A meglepetésekkel teli előadásról a Budapesti Operettszínház szubrettjét, Szendy Szilvit kérdeztük, aki beszélt arról is, hogy miért lehet oly népszerű az operett műfaja manapság a fiatalok körében.
A Luxemburg grófja egy nagyon kedves, cselszövéssel, konfliktusokkal és szerelemmel fűszerezett, szórakoztató történet. De mi ennek a több mint százéves sztorinak a komolyabb üzenete, s mitől arathat évtizedek óta elsöprő sikert a darab?
Sz. Sz.: Magam is keresem erre a válasz, s legtöbbször arra jutok, hogy nem biztos, hogy aktualitást kell benne keresni. Mint minden operett, a Luxemburg grófja is több szinten értelmezhető, és ha lerántjuk róla a szórakoztató réteget, akkor kiderül, hogy nagyon mai kérdéseket is felvet. Bár a szerelemről szól, s ez tulajdonképpen elég is a műfajnak, a történet Párizsba, a nyomorgó, bohém művészek világába kalauzolja a nézőt – bepillantást engedve kálváriákkal teli alkotói folyamataikba –, melyben szerelmek születnek, konfliktusok keletkeznek, a benne élők pedig mindeközben megtapasztalják a pénznek és hatalomnak való kiszolgáltatottságot.
Juliette Vermont színésznőt alakítja. Egy klasszikus szubrett szerep ez, vagyis talán nincs is benne olyan, amivel pályafutása során még ne találkozott volna.
Sz. Sz.: Nem rutinból dolgozom. Juliette-et tizennégy évvel ezelőtt már játszottam Iglódi István rendezésében, azóta sokat értem, szültem egy gyereket is, tehát most egy merőben más Juliette-et láthatnak a nézők, mint amilyet láthattak másfél évtizede, de soha nincs két egyforma próbafolyamat. A darabban általam megformált színésznőt kevésbé halmozzák el szerepekkel, éppúgy egyik napról a másikra él, mint párja, a zeneszerző Brissard. Megmentőjük a Fischl Mónika által megformált Angèle Didier operettdíva lesz, akinek sikerült kitörnie a kilátástalanságból, magasabb társadalmi osztályba lépett, s olyan körökben forog, hogy megteheti, hogy segítsen nyomorgó barátain.
Koreográfia és jelmezek tekintetében is rendhagyó lesz ez az operett.
Sz. Sz.: A kaposvárihoz hasonlóan ez valóban egy meglehetősen modern előadás lesz. A díszlet a musicalek látványvilágát idézi – lesz egy csodaszép, forgatható Eiffel-tornyunk is –, a jelmezek pedig a steampunk stílusjegyeit fogják mutatni. A klasszikus lesz ötvözve a modernnel, a tüll, a csipke a bőrrel. Barta Viktória hip-hop és street dance elemek felhasználásával készíti a koreográfiát.
Mit gondol, mi az, ami a mai napig élteti az operettet és a musicalt?
Sz. Sz.: Ezek a műfajok a szórakoztatáson túl mélyebb mondanivalót is szolgáltatnak a nézőknek. Amikor a prózai világból az operett univerzumába csöppen egy színész, bizony ledöbben azon, hogy mennyire nehéz is, amit mi csinálunk. Nagyon fontos, hogy az ének- és a tánctudás, valamint a színészi képességek kvázi egyforma szinten legyenek meg az előadóművészben. Nagyon tisztelem a prózai színészeket, de szerintem amit a zenés színpadon megtanul az ember, az egy életre szóló szakmai élményt és alapot ad. Ami pedig konkrétan a musicalt illeti: a Budapesti Operettszínház elsősorban irodalmi és történelmi alapú musicaleket mutat be, a tanító jellegen túl a zenék fülbemászóak, színpadképben, játékban is a modern fül és szem igényeihez igazodunk. Ez a ma embere számára kétségkívül vonzó.
És mi a helyzet a fiatalokkal? Mitől lehet számukra vonzó az operett?
Sz. Sz.: Az Operettszínház feladata és kötelessége, hogy a legmagasabb szakmai színvonalon szólaltassa meg ezeket a klasszikus műveket. Ezen túlmenően igyekszünk leporolni és fiatalos lendülettel, korszerűen, a mai (fiatal) nézők számára is élvezetesen, friss szövegváltozatokkal, ismert arcokkal, újfajta játékmóddal megtölteni a műfajt, ugyanakkor a hagyományőrzésre is törekszünk. Természetesen meg kell húzni a határt, hogy meddig mehetünk el az újításokban. Külföldön még mindig inkább az idősebb korosztály ül be operettekre, míg itthon mindig nagyon sok fiatalt látok a nézőtéren. Az említetteken túl a szereposztás keveredése döntő tényező, értem ezalatt, hogy a musicalsztárokra az operettekben is kíváncsiak. Dolhai Attila például egy generációt nevelt fel a Mozart! című musicalben és a Rómeó és Júliában nyújtott alakításával, ugyanakkor játszik A Csárdáskirálynőben és a Luxemburg grófjában is, de említhetném Mészáros Árpád Zsoltot is vagy a sokszor prózai vendégművészeinket.
Télen beindulnak a turnék. Az Operettszínház társulata Japánba, Németországba és Belgiumba is elutazik.
Sz. Sz.: Így van! A karácsonyi, újévi időszak nálunk mindig nagyon sűrű. Külföldön is sokat vagyunk, de a házban sem áll le az élet. Én továbbra is játszom a Riviera girlben a Kálmán Imre Teátrumban, illetve a Virágot Algernonnak című musicalben. Az Európai Hidak keretében Böhm György rendezésében szeptember 22-én és 24-én léptem fel Michael John LaChiusa szövegíró-zeneszerző Bernarda Alba című musicaljében, mely zenés drámaként, kortárs operaként is aposztrofálható. A Lorca művéből írt zenés darab a táncdráma, a szcenírozott koncert és a színház elegye. Nagyon izgalmas kalandozás volt ez számomra, s külön öröm, hogy olyan művészkollégákkal állhattam színpadra, mint például Csákányi Eszter, Malek Andrea, Hámori Ildikó, Náray Erika, Auksz Éva vagy Radnay Csilla. Fontosnak tartom, hogy minél több műfajban megmutassam magam, s hogy a repertoárom színes és változatos képet mutasson.
nézőt, miközben szembesít a pénz és a hatalom általi kiszolgáltatottsággal is. A meglepetésekkel teli előadásról a Budapesti Operettszínház szubrettjét, Szendy Szilvit kérdeztük, aki beszélt arról is, hogy miért lehet oly népszerű az operett műfaja manapság a fiatalok körében.
A Luxemburg grófja egy nagyon kedves, cselszövéssel, konfliktusokkal és szerelemmel fűszerezett, szórakoztató történet. De mi ennek a több mint százéves sztorinak a komolyabb üzenete, s mitől arathat évtizedek óta elsöprő sikert a darab?
Sz. Sz.: Magam is keresem erre a válasz, s legtöbbször arra jutok, hogy nem biztos, hogy aktualitást kell benne keresni. Mint minden operett, a Luxemburg grófja is több szinten értelmezhető, és ha lerántjuk róla a szórakoztató réteget, akkor kiderül, hogy nagyon mai kérdéseket is felvet. Bár a szerelemről szól, s ez tulajdonképpen elég is a műfajnak, a történet Párizsba, a nyomorgó, bohém művészek világába kalauzolja a nézőt – bepillantást engedve kálváriákkal teli alkotói folyamataikba –, melyben szerelmek születnek, konfliktusok keletkeznek, a benne élők pedig mindeközben megtapasztalják a pénznek és hatalomnak való kiszolgáltatottságot.
Juliette Vermont színésznőt alakítja. Egy klasszikus szubrett szerep ez, vagyis talán nincs is benne olyan, amivel pályafutása során még ne találkozott volna.
Sz. Sz.: Nem rutinból dolgozom. Juliette-et tizennégy évvel ezelőtt már játszottam Iglódi István rendezésében, azóta sokat értem, szültem egy gyereket is, tehát most egy merőben más Juliette-et láthatnak a nézők, mint amilyet láthattak másfél évtizede, de soha nincs két egyforma próbafolyamat. A darabban általam megformált színésznőt kevésbé halmozzák el szerepekkel, éppúgy egyik napról a másikra él, mint párja, a zeneszerző Brissard. Megmentőjük a Fischl Mónika által megformált Angèle Didier operettdíva lesz, akinek sikerült kitörnie a kilátástalanságból, magasabb társadalmi osztályba lépett, s olyan körökben forog, hogy megteheti, hogy segítsen nyomorgó barátain.
Koreográfia és jelmezek tekintetében is rendhagyó lesz ez az operett.
Sz. Sz.: A kaposvárihoz hasonlóan ez valóban egy meglehetősen modern előadás lesz. A díszlet a musicalek látványvilágát idézi – lesz egy csodaszép, forgatható Eiffel-tornyunk is –, a jelmezek pedig a steampunk stílusjegyeit fogják mutatni. A klasszikus lesz ötvözve a modernnel, a tüll, a csipke a bőrrel. Barta Viktória hip-hop és street dance elemek felhasználásával készíti a koreográfiát.
Mit gondol, mi az, ami a mai napig élteti az operettet és a musicalt?
Sz. Sz.: Ezek a műfajok a szórakoztatáson túl mélyebb mondanivalót is szolgáltatnak a nézőknek. Amikor a prózai világból az operett univerzumába csöppen egy színész, bizony ledöbben azon, hogy mennyire nehéz is, amit mi csinálunk. Nagyon fontos, hogy az ének- és a tánctudás, valamint a színészi képességek kvázi egyforma szinten legyenek meg az előadóművészben. Nagyon tisztelem a prózai színészeket, de szerintem amit a zenés színpadon megtanul az ember, az egy életre szóló szakmai élményt és alapot ad. Ami pedig konkrétan a musicalt illeti: a Budapesti Operettszínház elsősorban irodalmi és történelmi alapú musicaleket mutat be, a tanító jellegen túl a zenék fülbemászóak, színpadképben, játékban is a modern fül és szem igényeihez igazodunk. Ez a ma embere számára kétségkívül vonzó.
És mi a helyzet a fiatalokkal? Mitől lehet számukra vonzó az operett?
Sz. Sz.: Az Operettszínház feladata és kötelessége, hogy a legmagasabb szakmai színvonalon szólaltassa meg ezeket a klasszikus műveket. Ezen túlmenően igyekszünk leporolni és fiatalos lendülettel, korszerűen, a mai (fiatal) nézők számára is élvezetesen, friss szövegváltozatokkal, ismert arcokkal, újfajta játékmóddal megtölteni a műfajt, ugyanakkor a hagyományőrzésre is törekszünk. Természetesen meg kell húzni a határt, hogy meddig mehetünk el az újításokban. Külföldön még mindig inkább az idősebb korosztály ül be operettekre, míg itthon mindig nagyon sok fiatalt látok a nézőtéren. Az említetteken túl a szereposztás keveredése döntő tényező, értem ezalatt, hogy a musicalsztárokra az operettekben is kíváncsiak. Dolhai Attila például egy generációt nevelt fel a Mozart! című musicalben és a Rómeó és Júliában nyújtott alakításával, ugyanakkor játszik A Csárdáskirálynőben és a Luxemburg grófjában is, de említhetném Mészáros Árpád Zsoltot is vagy a sokszor prózai vendégművészeinket.
Télen beindulnak a turnék. Az Operettszínház társulata Japánba, Németországba és Belgiumba is elutazik.
Sz. Sz.: Így van! A karácsonyi, újévi időszak nálunk mindig nagyon sűrű. Külföldön is sokat vagyunk, de a házban sem áll le az élet. Én továbbra is játszom a Riviera girlben a Kálmán Imre Teátrumban, illetve a Virágot Algernonnak című musicalben. Az Európai Hidak keretében Böhm György rendezésében szeptember 22-én és 24-én léptem fel Michael John LaChiusa szövegíró-zeneszerző Bernarda Alba című musicaljében, mely zenés drámaként, kortárs operaként is aposztrofálható. A Lorca művéből írt zenés darab a táncdráma, a szcenírozott koncert és a színház elegye. Nagyon izgalmas kalandozás volt ez számomra, s külön öröm, hogy olyan művészkollégákkal állhattam színpadra, mint például Csákányi Eszter, Malek Andrea, Hámori Ildikó, Náray Erika, Auksz Éva vagy Radnay Csilla. Fontosnak tartom, hogy minél több műfajban megmutassam magam, s hogy a repertoárom színes és változatos képet mutasson.