Írországból szeretettel
2017. december 18. / Szalóky Bálint

Colin Farrell a kezdeti kisebb szerepekből viszonylag gyorsan tört Hollywood élvonalába, hogy aztán a kommersz mozik tengerében alaposan megmártózva a színészileg nagyobb kihívást jelentő, független és európai produkciókra nyergeljen át. Utóbbiak közé tartozik a decemberben mozikba kerülő Egy szent szarvas meggyilkolása is. De mi vezetett a szent szarvasig és mi a Boyzone-ig? Íme, a sztár egyhangúnak aligha mondható pályaképe.
Korai évek
A dublini születésű Farrellt semmilyen kötelék nem fűzte a showbusiness világához, mégis már igen fiatalon érdeklődni kezdett a csillogás iránt. Sikertelenül jelentkezett a Boyzone fiúzenekarba, de a visszautasítás nem bátortalanította el, és családja támogatásával a színjátszás felé fordult. Az ír Nemzeti Színház színitanodáját mégsem fejezte be: az iskolából épp azért bukott ki, mert már a tanulóévek alatt beindult a karrierje, és beválogatták a BBC egyik sorozatába, a Ballykissangelben.

Az első sikerek
Tim Roth rendezői bemutatkozásában, a Hadszíntérben (1999) és az Egy egészen mindennapi tolvaj (2000) című Kevin Spacey-filmben sikerült elcsípnie egy-egy kis szerepet, és ez épp elég volt ahhoz, hogy amikor a nagy hollywoodi filmektől megcsömörlő Joel Schumacher nekiállt a Tigrisek földjén (2000) című, szerény költségvetésű háborús filmjéhez, a meghallgatására Farrell már némi tapasztalattal érkezzen. A rendezőt nem is annyira az elpróbált jelenet, mint inkább Farrell karizmája győzte meg arról, hogy rá kell osztania a főszerepet. A vietnami háborúra felkészítő egyhetes, kíméletlen táborban játszódó mozi hatására repülőrajtot vett a színész karrierje: a Törvényen kívül (2001) című westernben Farrell Jesse Ja­mes bőrébe bújt, a Hart háborújában (2002) pedig az akkor még csúcson lévő Bruce Willis oldalán egy második világháborús ha­di­fo­goly­tá­bor­ba került. Valódi tehetségét ismételten Schumacher mutatta meg, ezúttal A fülke (2003) című filmben: a legjobb Hitchcock-filmeket idéző, feszült thriller szinte kizárólag egy telefonfülkében játszódik.

Slágerfilmek
Bár sem a Daredevil, a fenegyerek (2003) egyik főgonosza, sem az Al Pacinóval forgatott Beavatás (2003), sem pedig a S.W.A.T. – Különleges kommandó (2003) nem volt túl emlékezetes, arra mindenképpen jók voltak e hollywoodi munkák, hogy Farrell végérvényesen az A-ligába kerüljön. Spielbergnél ez még csak egy mellékszerepre volt elég a Különvéleményben (2002) Tom Cruise oldalán (Farrell Matt Damon helyett ugrott be, amikor a színész inkább az Ocean’s Eleven mellett döntött), azonban Oliver Stone és Terence Malick már főszerepekkel kínálták meg a saját eposzaikban. Stone-nál Nagy Sándort alakíthatta a maratoni hosszúságú Nagy Sándor, a hódítóban (2004), Malick költői képekben és belső monológokban bővelkedő Pocahontas-történetében pedig Amerika felfedezéséről regélt (Az új világ – 2005).
Az ezt követő években többször feltűnt zsaruszerepben (Miami Vice – 2005, A zsaruk becsülete – 2008), de később a stúdiófilmekben is igyekezett változatosabb karaktereket vállalni, bár ez nem minden esetben sikerült. Két újrafeldolgozás következett, de a Frászkarika (2011) című horrorvígjáték és Az emlékmás (2012) című sci-fi akciófilm egyaránt méretes kudarc lett, akárcsak a Téli mese (2014) című romantikus karácsonyi mozi, ellenben szép sikert aratott a Mary Poppins megfilmesítését felelevenítő Banks úr megmentése (2012) és a feletteseik meggyilkolását kitervelő alkalmazottakról szóló Förtelmes főnökök (2011).

[kep3]

Vissza a gyökerekhez
A nagy költségvetésű produkciók mellett Farrell gondot fordított arra, hogy kisebb alkotásokban is feltűnjön. A hamisítatlanul ír, sok szálon futó Kényszerszünet (2003) az ország legnagyobb hazai független sikere lett, a kompromisszumot nem ismerő dublini újságírónő életét felelevenítő Lapzárta – Veronica Guerin története (2003) pedig újra összehozta Joel Schumacher rendezővel. Pályája során olyan nagy múltú alkotókkal dolgozott, mint Woody Allen (Kasszandra álma – 2007), Terry Gilliam (Doktor Parnassus és a képzelet birodalma – 2009), Neil Jordan (Ondine – 2009), Danis Tanovic (Az igazság nyomában – 2009) és Liv Ullmann (Julie kisasszony – 2014).
Egyik legemlékezetesebb alakítása mégis egy „zöldfülűhöz” kötődik: Martin McDonagh drámaíró rendezői bemutatkozása, a saját forgatókönyve alapján készült Erőszakik (2008) két bérgyilkosról szól, akik a gyönyörű Brugge-ben kénytelenek időzni. A film nemcsak a flamand város turizmusát lendítette fel, de Arany Glóbusz-jelölést is hozott a sztárnak. Nem csoda, hogy a színész néhány évvel később örömmel forgatott újra a rendezővel a hasonlóan őrült A hét pszichopata és a Si-cu (2012) című filmben. Az utóbbi években egyértelműen látszik, hogy Farrell sokkal inkább a szakmai kihívást, mintsem a nézőszámot keresi, amit tökéletesen példáz a görög Jorgosz Lantimosszal forgatott két rendkívül bizarr filmje, A homár (2015) és az ebben a hónapban mozikba kerülő Egy szent szarvas meggyilkolása (2017). Az idei, meglehetősen izgalmas mozis évadban ráadásul Sofia Coppola visszatérésében is részt vállalt: ez volt az amerikai polgárháború idején játszódó, a feszültséget remekül adagoló Csábítás.

Várható sikerek
Biztos, ami biztos alapon Farrell elkötelezte magát egy franchise mellett is: a Harry Potter-filmek előzményeit bemutató Legendás állatok és megfigyelésük tavaly télen került a mozikba, és a tervek szerint még négy rész követi majd (azt még nem tudni, hogy a színész a folytatásokban visszatér-e). A forgatókönyvíróból lett rendező, Dan Gilroy Roman J. Israel, Esq. című drámájában, melyet mostanában mutatták be Amerikában, Farrell másodhegedűs csupán, a címszereplő ügyvédet Denzel Washington alakítja. A színész jelenleg Tim Burton irányításával, Eva Green, Michael Keaton és Danny DeVito partnereként forgatja a Dumbo című klasszikus Disney-rajzfilm élőszereplős feldolgozását. A jelentős számítógépes utómunka miatt a premier csak 2019-ben esedékes. Ennél valamivel előbb láthatjuk az Oscar-díjas Steve McQueen új filmjében, a Windowsban. A kortárs környezetben játszódó dráma négy nőről szól, akik a férjeik elvesztése után saját kezükbe veszik a sorsukat.