PM Online | Színház

Lucy Kirkwood: Gyerekek
Lucy Kirkwood színdarabja felnőttekről szól. Két nőről és egy férfiról. Atomtudósokról. Világépítőkről. Szülőkről. Munkával töltött dolgos évekről és a munka utáni megérdemelt pihenésről a B oldalon. Révbe ért és zátonyra futott életekről. Jógáról és salátáról. Cigarettáról és a szakadék széléről.
Egy földrengésről. Egy szökőárról. Egy atomkatasztrófáról. Privilégiumokról. A Gyerekek olvasópróbáján (fotó: Dömölky Dániel)

A Gyerekek olvasópróbáján (fotó: Dömölky Dániel)

Gondatlanságról. Eltakarítatlan romokról. Halott tehenekről. Megásatlan és előre megásott sírokról. Egy váratlan látogatásról. Felelősségről. Egy nehéz döntésről. A gyerekekről.
Kováts Adél, Tóth Ildikó és László Zsolt áll színpadra Lucy Kirkwood háromszereplős színdarabjában, amit a The Guardian 2019-ben a 21. század 3 legjobb darabja közé választott. A 2016-os dráma, melyet a lap kritikusa „lenyűgöző”, „mélyreható kérdéseket feltevő” és „felkavaró” darabként jellemzett, végképp megerősítette a kortárs szerzőnő helyét a brit drámaírók élvonalában. A színdarab humorral és élettel telin mesél három hatvan év körüli ember, egy házaspár és régi kolléganőjük váratlan fordulatot vevő találkozásáról. Mintha csak egy krimit követnénk: fokozatosan bomlanak ki a három nyugdíjas fizikus egymásba fonódó életének részletei, és egy (vagy több?) múltbeli bűn árnya, mely sorsukat talán egész életükre összeköti. A darab a szülők és a nagyszülők generációjáról beszél, de a gyermekekért emel szót, a sokasodó környezeti katasztrófák korában feltéve a kérdést: milyen világot hagyunk örökül nekik?
A Gyerekek igazi jutalomjátékot kínál a szerepeket játszó három színésznek, akik az előadáson egy a darabbeli gyerekeik generációjához tartozó alkotócsapattal dolgoznak együtt. Az előadást rendező Fehér Balázs Benő kiemelte, különösen izgalmas számára, hogy a szüleinek korosztályával foglalkozhat, akik az életüket meghatározó döntéseket pont annyi idős korukban hozták, mint amennyi most ő maga. A Gyerekek ezeknek a döntéseknek a következményeivel szembesít, sok humorral és emberszeretettel, ugyanakkor élesen. A szövegkönyv Baráthy György fordítása alapján készült, a díszletet Devich Botond, a jelmezt Giliga Ilka tervezte, a zeneszerző Hunyadi Alex, a dramaturg Sándor Júlia.
Bemutató: október 22.

Ingmar Bergman: Hűtlenek
Egy idősödő drámaíró-rendező – bizonyos Bergman – az emlékeiből előhív egy nőalakot. Marianne a szemünk előtt ölt testet, és felidézi egy sorsfordító szerelem történetét. Megrendítő és mélyen emberi történet egy családos nőről, aki életében először találkozik azzal a mindent elsöprő szenvedéllyel, amire képtelen nemet mondani. Mintha egy nála nagyobb akarat már eleve döntött volna a sorsáról, és ezzel a

körülötte lévőkről is, mert ez az örvény minden szereplőt magával ránt. A vállaltan önéletrajzi ihletésű történet egy művészember szembenézése a múltjával. Az igazságkeresés egy formája. Önvád és önanalízis. De a Hűtlenek nem csupán egy házasság felbomlása, egy tragikusra fordult szerelmi háromszög történet. Hanem vallomás az alkotófolyamat nehézségeiről, a művészember szemérmes szemérmetlenségéről is.
Ingmar Bergman sűrű életet élt, szenvedélyes ember volt munkájában és a magánéletében is, és a kettő szoros szimbiózisban állt egymással. Az összes szerelem, megcsalás és megcsalatás, összeomlás és újrakezdés, alkotói válság, művészi siker, a mámor és a kudarc mind-mind ott van a filmjeiben és a színdarabjaiban. A Hűtleneket inspiráló személyes élményét megírta Laterna Magica című önéletrajzi könyvében. Ott így fogalmaz: „A szerelmünk összetörte mindkettőnk szívét. És már a kezdetektől volt benne valami baljóslatú.”