PM Online | Színház

Móricz Zsigmond Barbárok című novellája a magyar irodalom egyik legismertebb és legerősebb szövege. Nyerssége, mélysége, ösztönszerűségében is szentséges atmoszférája utolérhetetlen. Az előadásban ezt szeretnénk mi is kihangsúlyozni, és megmutatni a (népi) lét olykor durva, olykor
buja, olykor pajzán, olykor erőszakos, de ugyanakkor szentséggel, részvéttel és hittel teli világát.
Berettyán Nándor

Az előadásban a prózai színház műfaja mellett nagyon erős hangsúlyt kap a mozgásszínházi és bábszínházi formanyelv, valamint a folyamatos élőzenei jelenlét.
Az eredeti novellát megnyitva az előadásban Juhászné – a férjét és a fiát keresve – nemcsak a Dunántúlra megy el, hanem bejárja az egész Kárpát-medencét. Sőt, egy ponton a keresése egy metafizikus térbe is átlép, és végül a halálba is elutazik. Ebben a vándorlásban szeretnénk leginkább megmutatni azt a fentebb vázolt szent és profán világot: táltosokkal, boszorkányokkal, pásztorokkal, csárdával, templommal, pusztasággal, ünneppel és hétköznappal, faggyal és hőséggel teli közeget.
Mindezeken túl a Barbárok már a címében is meghatároz egy fontos témát a „barbárok” szó jelentése okán. Móricz is arról ír, hogy elvileg ugyanazt a nyelvet beszélő emberek annyira más világban, más életvitellel, más világszemlélettel élnek, hogy mégsem értik egymás szavát.
Ez a jelenség ma hatványozottan jelen van. Végül Juhászné keresésének motívuma egy izgalmas párhuzamot is hordoz: ahogyan ő embereket keres, úgy a gyűjtés folyamata is arról szól, hogy megpróbálunk felkutatni embereket és általuk egy elmúlástól féltett tudást.