Interjú
„…elbűvölő fickó volt a költő, akit a rosszalkodás motivált még felnőttként is”
2025-12. szám / PM
Új kötettel jelentkezett Várkonyi Judit, aki inkább tartja magát kommunikációs szakembernek, mint írónak, bár a legújabb már a hatodik könyve. A 2020-ban megjelent Vénusz virrasztása – a zaklatáson túl az első regénye, az összes többi portrékötet. Ezúttal Romhányi Józsefet ismerhetik meg Judit által a rajongói Az aduász című kötetből.
Több mint negyven évvel a halála után mit jelent a mai közönség számára Romhányi József személye?
V. J.: Többet, mint gondolnánk. Amikor először jeleztem a hivatalos közösségi oldalamon, hogy könyv készül gyerekkorunk animációs sorozatainak szövegírójáról, a szenzációs állatversek szerzőjéről, több mint nyolcezer kedvelést kapott a poszt bármiféle hirdetés nélkül, nemrégiben pedig az egyik rádiócsatorna jelezte, hogy az oldalukon soha nem látott siker volt a bejegyzés a velem készült interjúról, amit az ő fotójával illusztráltak. Úgy fogalmaztam a bemutatón, hogy Romhányit mindig is szerettük, de soha nem ismertük.
Megérdemli, hogy őt is lássuk végre a rímek mögött. Nem volt egy mindennapi esemény.
V. J.: Így van, ez volt az eddigi legkülönlegesebb könyvbemutatóm – nagyon jó partner volt a Helikon Kiadó ebben is. Felvetettem, hogy hívjuk a közönséget Romhányi József törzshelyére, az egykori Fészek Művészklubba, és Pál András marketinges mindent megtett, hogy ez így is legyen. A költő hetente többször megfordult ezen a helyszínen, ide járt kártyázni, és gyakorta vacsoráztak utána baráti körben, amihez a felesége is csatlakozott.
Nekem személyesen is sokat adott az atmoszféra, és jó volt látni az első sorban Romhányi Ágnest, a költő lányát. Ágnes mekkora szerepet vállalt a könyv létrejöttében?
V. J.: Ő kért fel a kötet megírására, bár ő maga is nagyon jól ír, többkötetes szerző. Ami a közös munkát illeti: minden magánjellegű dolgot ő mesélt el nekem, és az édesanyja, Márta néni, akivel még épp időben találkozhattam, életem egyik szép élménye marad az a három nap Londonban a 94 és fél éves özveggyel. Szerettem bennük, hogy nem aranyszobrot akartak emeltetni Romhányinak, nem bájologtak csak a szépre emlékezve, engedték, hogy lássam benne a férfit, az apát, a barátot és a talentumos alkotót, aki olykor a feladatokkal, máskor önmagával küzdött. És hozzájutottam néhány titkos infóhoz is, ami ugyancsak azt bizonyítja, hogy elbűvölő fickó volt a költő, akit a rosszalkodás motivált még felnőttként is.
Milyen jellegű titkok ezek?
V. J.: Titkos versek, amiket nem a nagyközönségnek szánt, hanem a baráti társaságának. Szenzációs, finoman trágár költemények ezek, az egyiket könnyezve olvastam fel otthon, annyira nevettem. Ágnes jóvoltából egy ilyen gyöngyszem bekerülhetett a könyvbe. | hirdetés
 |
|
Miért épp Az aduász a kötet címe?
V. J.: Sokáig nem találtam a megfelelő címet, és már a kiadónál volt a kézirat, amikor beugrott, ez az! Hisz Romhányi szenvedélyes kártyás volt, versenybridzsesként országos bajnoki címet szerzett. Másrészt ő maga is egy aduász volt a szakmájában. Minden műfajban eligazodott: az operától az operettig, nem beszélve a musicalről, a Macskák több mint négy évtizede folyamatosan műsoron van, ebben nem kis része volt. Ha egy színház premier előtt bajban volt, mert az eredetileg felkért szövegírótól nem azt kapták, amire számítottak, csakis hozzá fordultak segítségért – vele garantált volt a siker.
Sokat dolgozott a kézirattal?
V. J.: Az összes portrékötetem közül ez a könyv követelte a legtöbb időt. Az eddigieket az alannyal készült interjúk alapján írtam. Most viszont mások emlékeire és archív cikkekre, levéltári anyagokra hagyatkozhattam. Sziszifuszi munka volt összefésülni az információkat, sokszor azt hittem, sosem lesz vége az anyaggyűjtésnek, mindig adódott egy újabb ötletem, és mindig találtam valamit, amit alaposabban körül kellett járnom.
Akkor most felszabadult és hátradőlt végre.
V. J.: Korántsem. Romhányi Józseffel töltöttem az elmúlt bő két évet. Fontos lett számomra, elvégre azt az ajándékot kaptam az élettől, hogy én képviselhetem őt. Szeretném, ha ez a kapcsolódás és a rengeteg munka más értelmet is nyerne, mint a könyv. 2026-ot kineveztem Romhányi-évnek, ugyanis a költő születésének 105. évfordulója ez az esztendő. Spilák Klára színész barátnőmmel összeraktuk a Mindent Romhányiról – a legvidámabb pódiumbeszélgetés című műsort, amihez igény esetén a Romhányisession zenekar is csatlakozik. A jazztrió a könyvbemutatón is játszott, a Mézga család, a Kérem a következőt!, a Frédi és Béni és a Mekk mester főcímzenéjét gondolták újra. Januárban útra kelünk, és az ország minden pontjára szívesen megyünk ünnepelni, beszélgetni, nevetni!
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
