Interjú
Ötvenedszer és utoljára: búcsúzik a Portugál
– „Életem egyik legjobb szerepe lett”
2026-04. szám / Boros Norina
Ötven előadás után búcsúzik a József Attila Színház repertoárjáról a Portugál, Egressy Zoltán mára klasszikussá vált darabja, amely keserédes humorával, pontos emberismeretével és sajátos atmoszférájával sok néző számára vált emlékezetes színházi élménnyé. Az utolsó előadás apropóján
Lábodi Ádámot kérdezem a szerepről és arról a különleges pillanatról, amikor egy előadás végleg elköszön a közönségtől.
Az 50. előadás mindig különleges alkalom, de most ez egyben búcsú is. Milyen érzésekkel készülsz erre az estére?
L. Á.: Vegyes érzésekkel készülök az 50. előadásra, örömteli mérföldkő, ugyanakkor reméltem, hogy a Portugál előadás hosszabb utat járhat be. Ez az egyik legfontosabb előadásom a József Attila Színházban.
Mit jelentett neked ez az előadás?
L. Á.: Számomra a Portugál különösen fontos előadás, hiszen az első évadom végén mutattuk be a József Attila Színházban, és most már az ötödik évadban volt műsoron, ami egy ilyen kortárs magyar dráma esetében komoly eredménynek számít. Nem véletlenül Egressy Zoltán darabja szerintem az egyik legjobb kortárs magyar mű, amelyet ráadásul országszerte sok helyen játszanak. Különleges élmény volt számomra, hogy az előadások jelentős részén maga a szerző is jelen volt a színházban. Ha az 50 előadást nézzük, úgy érzem, közel a felén ott volt velünk Egressy Zoltán a takarásban. Fontos volt látni, hogy szereti ezt az előadást, és velünk együtt kíséri figyelemmel estéről estére.
Egy ilyen búcsúelőadás inkább lezárás vagy inkább ünnep?
L. Á.: Mindenképpen ünnep még akkor is, ha a színházi pályával együtt jár, hogy időről időre el kell búcsúznunk egy-egy előadástól. A Portugál azonban rengeteget adott nekünk. Ez volt az első közös munkám Lengyel Ferenccel, és ez a találkozás szakmailag meghatározóvá vált számomra. Azóta már két további bemutatón is együtt dolgozhattunk – Az ötödik pecsét és a Fedőneve: Kobra kapcsán –, és a következő évadban is folytatódik a közös munka. Úgy érzem, Lengyel Ferenc megvetette a lábát ezzel a rendezéssel a színházban, és mind a társulatra, mind rám nagyon jó hatással van.
| hirdetés
 |
|
Becét alakítod ebben a történetben. Hogyan változott a kapcsolatod ezzel a figurával a premier óta eltelt időben? Bece figurájában mi az, ami a legközelebb áll hozzád, és mi az, ami a legtávolabb?
L. Á.: Tulajdonképpen már attól a pillanattól kezdve közel éreztem magamhoz ezt az előadást, hogy rám osztották a szerepet. A Portugálban már korábban, az egyetemen egy vizsga keretében Reteket játszottam. Éppen ezért külön öröm volt számomra, hogy most egy másik karakter, Bece szemszögéből találkozhattam újra a darabbal. Ez a szerep az életem fontos állomásává vált, mert azok a belső küzdelmek, amelyekkel Bece szembenéz, számomra sem voltak ismeretlenek. Azt reméltem, hogy a próbafolyamat nemcsak szakmailag, hanem emberileg is ad majd válaszokat, vagy legalább valamiféle megnyugvást, és ez valóban így történt. Az első előadástól az utolsóig arra törekedtem, hogy ezeket a személyes tapasztalatokat és érzéseket mindig vissza tudjam forgatni a játékomba, hogy az előadás érzelmileg minél gazdagabb legyen. Életem egyik legjobb szerepe lett ebből.
Egressy Zoltán darabját sokan a várakozás és az elvágyódás történeteként emlegetik. Te színészként mit érzel benne a legerősebbnek?
L. Á.: Az egyik legizgalmasabb benne az, hogy rendkívül erős humora van, és ezen keresztül jön valami olyan szarkazmus, ami jellemző a magyarokra. Bár sokan városi közegből érkeznek nézőként, mégis nagyon könnyen rá tudnak kapcsolódni ennek a világnak a nehézségeire, szépségére és az itt élő figurák lelki valóságára. A gyilkosság az, ami a legerősebb, amikor Retek eljut odáig, hogy véletlenül megöl valakit. Számomra az előadás utolsó negyedórája a legerősebb, ahogyan a közösség megpróbál szembenézni ezzel a helyzettel. Az különösen megrendítő, hogy végül valahogy mégis humorral próbálják oldani a feldolgozhatatlant, és megkeresni a tovább élés lehetőségét.
Szerinted mi az, amit a nézők leginkább hazavisznek magukkal az előadás után?
L. Á.: Azt remélem, hogy a nézők nemcsak a történet súlyát és emberi mélységeit viszik magukkal, hanem azt az örömöt és szabadságot is érzik, amellyel mi színészek ezt az előadást játsszuk. A Portugál olyan darab, amelyben tulajdonképpen minden szerep jutalomjáték, és bízom benne, hogy ez a felszabadultság és szeretet a színpadról a nézőtérre is sugárzik.
Az utolsó előadást 2026. május 28-án láthatja a közönség a József Attila Színház Nagyszínpadán.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
