Látszólag csak egy jogeset, ráadásul meglehetősen bonyolult; az ember ilyenkor örül, hogy nem neki kell bíróként igazságos ítéletet hozni. Hátha nincs is olyan. Egy Rubens-képről van szó, amelyet a múlt század húszas éveiben vett meg Abraham Adelsberger. Szakértővel megnézette, és a szakértő megerősítette: valódi Rubens, egyik legszebb tájképe, biztos befektetés.
A biztos befektetésre szükség is volt, mert Adelsberger úr üzleti ügyei borúsabbra fordultak, nem függetlenül a németországi változásoktól és a náci hatalomátvételtől. A képet zálogba adta egy banknak, majd – mivel a részleteket sem tudta fizetni – a bank eladta azt. Bár az ügy szempontjából mellékes, mégis érdekes, hogy a vevő a náci párt egy jeles tagja volt. Adelsberger úr meghalt 1940-ben Amszterdamban, és most az örökösök, a dédunokák szeretnék visszaszerezni a családi tulajdont. |
Csakhogy – mert csakhogy nélkül nincs történet sem – a kép jelenlegi tulajdonosának eszében sincs visszaadni a festményt. Arra hivatkozik, hogy a művet nem elkobozták a nácik, hanem szabályos adásvétel útján került az új tulajdonoshoz. Amíg ezen vitatkoztak, megkérdeztek szakértőket is, mit gondolnak a műről, főleg azért, mert a képnek van egy párdarabja, az épp a müncheni Régi Képtárban látható. A két kép közt a különbség egy tehén. A magántulajdonban lévő képen a tájban tíz tehén legelészik, a múzeumiban meg tizenegy. De a tizenegyedik nemcsak legelészik, hanem épp vizel is. Megvizsgálták a festményt röntgensugarakkal is, és a magántulajdonban lévő képen is ott van a tizenegyedik tehén, csak valaki azt gondosan átfestette. Szakértői vélemény szerint ez egyértelművé teszi a helyzetet. A múzeumi kép az eredeti Rubens, a tíz tehenes pedig másolat. Nem értéktelen másolat, valószínűleg a Rubens műhelyében dolgozó festőinasok egyike készítette, de mivel megijedt a jelenet merészségétől vagy szokatlanságától, utóbb gyorsan átmázolta a vizelő tehenet, hátha így könnyebb eladni a képet. Felmerülhet persze az is, hogy mindkét kép Rubens műve, készített egy vadabbat és egy polgárbarátabb változatot is, de ez nem valószínű: Rubens egyszerűen nem ismételgette magát, nem másolta a kompozícióit, ha egy képpel végzett, másikon kezdte törni a fejét.
Az ember persze drukkol, hogy így legyen, hogy a nagy művész legyen rettenthetetlen jellem is, ha ő pisilő tehenet festett, akkor azt nem fogja átmázolni mindenféle prűd vásárlók miatt. Akinek nem tetszik, forduljon Rembrandthoz. Ámbár ő sem megbízható, az Irgalmas szamaritánus rézkarc változatán a kép közepére egy kakiló kutyát rajzolt. Nyilván mind a 20. századi, mind a 21. századi szakértő tiszta lelkiismerettel mondta, hogy eredeti Rubens, vagy hogy ügyes másolat. De a tét egyáltalán nem kicsi. Ha a vitatott kép csak másolat, akkor az értéke hozzávetőlegesen 76 millió forint. Ha eredeti, akkor másfél milliárd. Jó drágák a Rubenstehenek.
|
vissza
vissza a lap tetejére
