Közérzet
Könyv nélkül
2026-07. szám / Fáy Miklós
Olyan irodalomtanárom volt az általános iskolában, aki mindig kijavította azt, aki azt mondta, hogy kívülről tudja a verset, hogy nem kívülről, hanem könyv nélkül. Nyilván igaza volt, de persze könyv nélkül nincs vers, aki megtanulja, könyvből tanulja meg. Vagy nem? Mégis mi a vers igazi formája? A szavalás vagy az olvasás?
Élt egy ember, John Basingernek hívták, aki megtanulta Miltontól az Elveszett paradicsomot. Valószínűleg ő volt az egyetlen a történelem során, aki erre képes volt. Basinger egyébként is érdekes figura volt, aki bírta a hosszú távokat, fiatalon elgyalogolt New Yorkból San Franciscóba, utána tanár lett, majd nyugdíjba ment, és megijedt, hogy szép lassan eltompul az agya, ha nem használja eleget. És ekkor jött a megoldás: Milton. Az embernek alapvetően nincs fogalma, hogy ez mekkora teljesítmény. 12 könyv. Körülbelül hatvanezer szó. Basinger teljesítményén felbuzdulva megpróbáltam megtanulni legalább a költemény első mondatát, de szinte reménytelen. Az első mondat tizenhat sor, és az állítmány csak az ötödik sorban kerül elő. Képtelenség. Még akkor is képtelenség, ha tudjuk, Munkácsy meg is festette, hogy Milton vakon alkotta meg főművét, diktálta a sorokat.
John Basinger naponta hét új sort tanult meg, amíg a szobabiciklit tekerte, és aztán elmondogatta a már megtanult részeket is súlyzózás közben. Amikor végzett, fellépéseket vállalt, közönség előtt szavalta Miltont órákon át. | hirdetés
 |
|
Az emberi agy csodálatos. Gondolkodom, milyen hasonló teljesítményekre képes a magyar színház. Csőre Gábor elmondta az egész Toldit, de az kevesebb, mint hétezer szó, az Elveszett paradicsomnak csak úgy a tizede. Gyabronka József jó nagy darabokat el tud szavalni az Isteni színjátékból, de nem a teljes művet. Pedig lehet, hogy a verseknél tényleg a megtanulás jelenti a birtokbavételt, akkor tudjuk csak igazán megérteni, hogy ha érezzük a ritmust, ha az egyik rím hívja a másikat, ha a vers nemcsak intellektuális élmény, de testi is, átjár bennünket a ritmus, a szavak zenéje, az irodalom muzsikává válik, olyan muzsikává, amelyiknek kivételesen értjük is a mondanivalóját.
De az is lehet, hogy túlbonyolítom az egészet. Miközben John Basingeren és Miltonon törtem a fejem, a tévében ment egy műsor a marslakókról, az Amerikában dolgozó magyar tudósokról, akik valami furcsa, idegen nyelven beszéltek egymás között, és elképesztő dolgokra voltak képesek. Neumann János például megtanulta a telefonkönyvet. Ha a buliban a hangulat már emelkedett volt, valaki bemondott egy oldalszámot, és Neumann felsorolta, milyen nevek szerepelnek a kiválasztott oldalon. Az emberi agy csodálatos. Elkezdhetnénk használni is.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
