Aki egy kicsit is jártas a hegedűjáték művészetében, tudja, hogy nemcsak a hangszer az érdekes és fontos. Persze az is, és röpködnek a régi olasz nevek, Guarneri, Stradivari, Amati. De majdnem enynyire fontos a vonó is, amiben, különös módon, nem az olaszok a legerősebbek, inkább a franciák.
A leginkább legendás név és vonó a Tourte.
François Xavier Tourte a vonókat többnyire börzsönyfából készítette, egy nagyon különleges színű és sűrűségű, kizárólag Brazíliában található fából. A fát magát a portugálok fedezték föl Európa számára, amikor a pirosra festett testű bennszülöttekkel találkoztak. Ők elvezették a hajósokat ahhoz a fához, amelynek anyagából a piros festéket nyerték, és ezzel többé-kevésbé megpecsételődött a fa sorsa. Megkezdődött a kitermelés, eleinte csak a festék miatt, utóbb aztán kiderült, hogy maga a fa is különleges, erős, tömör, mégsem nehéz, ideális a vonókhoz.
A kitermelés olyan jól sikerült, hogy ma már a börzsönyfa vagy brazilfa a veszélyeztetett növényfajok közé került. Még nem tiltott a használata, de korlátozzák a kivágásokat. Ha ehhez még figyelembe vesszük, hogy egy jó vonóhoz minimum ötvenéves börzsönyfára van szükség, és a kivágott fát még legalább tíz évig kell tárolni és szárítani, akkor hiába határoznánk el, hogy az éghajlati változások hatására Magyarországból vonónagyhatalmat fejlesztünk, elkezdjük termeszteni a börzsönyfát, locsoljuk, párásítjuk a levegőt, mert akkor is keletkezik egy hatvan esztendőnyi lyuk a történetben, amikor nem készülnek új vonók. Az ember egy pillanatra összeborzad. Lehetséges, hogy ennek is vége lesz? A régi vonók elvesznek, eltörnek, és egyszer, belátható időn belül majd ott tartunk, hogy nem tudják a zenekarok eljátszani a Beethoven-szimfóniákat, mert nincs hozzá vonójuk? |
Nem is olyan régen már történt hasonló: az elefántok védelmében betiltották az elefántcsont használatát. Az új zongorák billentyűi már nem abból az anyagból vannak, mint a múlt századból valók. Lehetséges, hogy a művészet súlyosan környezetszennyező? Ha meg akarjuk óvni a brazíliai eső- erdőket, akkor először is abba kell hagynunk a hangversenyre járást? Önmagunk ellenségei vagyunk nemcsak akkor, amikor túlfogyasztunk, fölösleges ruhadarabokat vásárolunk, lehalásszuk a tengereket, hanem amikor a legnagyszerűbb emberi tevékenységet végezzük, művészetet hozunk létre, vagy a művészetnek örvendünk. A kétségbeesésre hajlamos emberek ilyenkor legyintenek: nincs mit tenni, az ember a legkártékonyabb lakója a földnek. Meg kell a bolygót szabadítani önmagunktól, és akkor újra megtelnek a tengerek, zümmögnek a rovarok, csivitelnek a madarak, sűrűn nőnek a börzsönyfák az Amazonas mentén. De minek?
|
vissza
vissza a lap tetejére
