Impresszum | Előfizetés  
  2024. március 28., csütörtök
Gedeon, Johanna

 
 
Nyomtatható változat
Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum
Vendéget látni, vendégnek lenni
2018-04. szám / Szappanos Csenge

Ha választani lehetne, én a 19. század végétől a második világháborúig tartó időszakra szavaznék. Rajongok a békebeli hangulatért. Amikor csak időm engedi, rózsalugasban üldögélek a siófoki kikötőben, korzózom Füreden, perecet eszem az Állatkertben, rétest veszek a Normafánál, szánkózom a Mátrában, kedélyesen fröccsözöm a kerthelyiségben, muskátlit ültetek az ablakba, vagy Hot Jazz Band koncerten koptatom a parkettet valamelyik művházban. Persze van, amit még én sem próbáltam: a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum az elsők közt szerepelt a kívánságlistámon.

Így történt, hogy csütörtök délután, kérőmmel kéz a kézben csattogtunk végig az óbudai Fő tér macskakövein. Kandelábertől műemlékig, műemléktől főpincérig andalogtunk, mire rájöttünk, hogy rossz helyen keresgélünk. Átevickéltünk hát az Árpád híd másik oldalára, ahol a templomot megkerülvén, sörkertet elhagyván meg is érkeztünk a múzeum kapujához. Egy rongy a felnőtt belépő (ha randid van, kettő, ha pedig családod, kedvezményes). Undok teremőr és recsegős parketta nincs, csupán a pénztáros és társalkodónője duruzsolnak a pult mögött.
Mint ahogy az egy rendes múzeumban lenni szokott, van állandó és időszaki kiállítás is.
Az állandó kiállítás két részből áll. Az egyik a vendéglátás színtereit mutatja be annak aranykorából, így láthatunk korabeli cukrászműhelyt, cukrászdát, éttermet, kávéházat, szállodát, valamint egy kompletten berendezett polgári lakást is (illemhellyel, cselédszobával, fürdőszobával, konyhával, kamrával és ebédlővel). Az enteriőrökön kívül szép számmal láthatók üvegvitrinekbe rendezett használati tárgyak. A cukrászműhely eszközeiről első ránézésre inkább a spanyol inkvizíció jut eszünkbe, mint egy finom desszert. A vendéglő túlcizellált eszcájgjai zavarba ejtően sokfélék, ezek megfelelő tálalása külön szakterület. Szerencsére nemcsak nézni lehet, hanem (a jelölt helyeken) fogdosni, emelgetni, kukucskálni, fiókokat húzogatni, zörögni és rámolni is. Persze ez inkább a kevésbé sérülékeny tételekre vonatkozik, nem pedig a Herendi porcelánra. Majdnem minden teremben található interaktív tábla a falon, amivel egyrészt jól le lehet kötni a mai ifjúságot, másrészt tényleg nagyon informatív és szórakoztató. Nyomkodhatunk térképeket (amelyek a leghíresebb cukrászdákat vagy éttermeket mutatják), csoportképeket (a Hubertus étterem konyhai személyzetének minden tagjára külön rákattinthatunk, ezáltal beható ismereteket szerezhetünk Karcsi, a pincér munkaköréről vagy Mici, a takarítónő anyagi körülményeiről), valamint értékes pontokért cserébe kvíz-kérdésekre válaszolhatunk (a Parisien Grill mulatóban a foxtrott volt a menő – én eltaláltam).
A vendéglátás színtereit kiegészíti még egy látványraktár is, ahol órákig lehet bogarászni a különféle segédeszközök, árucikkek, reklámtárgyak, dobozok közt. A szemfülesek homárvillát, táncrendet és csizmahúzót is találhatnak a készletben.
hirdetés


A kiállítás másik része a magyar kereskedelem két évszázadának történetét mutatja be. A vásárok világától kezdve a szocialista közértig itt is minden játszik: bemehetünk Stühmer csokoládéboltjába, egy vaskereskedésbe vagy egy csemegeboltba. Meinl Gyula üzletébe is benézhetnénk, de azt sajnos államosították, helyette viszont szemügyre vehetjük a Fekete Kutya Drogéria kirakatát.
Az állandó tárlat mellett helyett kapott még az Ez sör! – A sernevelőtől a sörgyárig című időszakos kiállítás, mely minden bizonnyal a férfiak kedvence lesz, míg az „IBUSZ – …mert úton lenni jó!”a nyugdíjas korosztálynál pendíthet nosztalgikus húrokat. Ugyan én sem férfi, sem nyugdíjas nem vagyok, mégis lenyűgöztek a korabeli reklámfilmek, makettek, ilyen-olyan dokumentumok, lepárlók és cefretárolók. Úgy érzem, legközelebb már nemcsak érzésből, hanem helytálló ismeretek birtokában fogom támasztani a pultot a söntésben.
A „Nekem soha nem volt otthonom...” című, Krúdy Gyula budapesti életének színtereit bemutató kiállítás bájos, ám itt jóval több a betű, mint a bemutatott tárgy vagy bútor. Vagyis van is Krúdy Gyula, meg nincs is, de legalább az az 1-2 terem nem áll üresen a múzeumban.
A múzeum nemcsak vendéglátói, de vendég szempontból is hasznos és érdekes. Ha másra nem, hát arra jó, hogy emelje az igényszintünket, és példát mutasson az aranykorból, amikor a vendéglátás még jóval többet jelentett a profit maximalizálásnál. Ahogy a kiállítás brosúrájában is fogalmaznak: „a vendéglátás ugyanolyan szerves része egy ország kultúrájának, mint a zene, az irodalom vagy a tudomány”. Próbáljuk meg visszahozni a visszahozhatatlant, és ne érjük be kevesebbel!

vissza
vissza a lap tetejére | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Családi | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat
2009-2023 Copyright © Pesti Műsor