Alcíme szerint „Rendhagyó receptgyűjtemény Jász-Nagykun-Szolnok megye településeinek konyháiból”, méghozzá valóban rendhagyó munkáról van szó.
Hogy egy amatőr szakács kedves receptjeinek gyűjteményét közzétegye, olyat már látott a világ, de a szerző, dr. Simon Tamás igazi dandártábornok, akihez nem illenének ilyen esetleges, könnyed megoldások. El is határozta, hogy összeírja a régi, tradicionális jász és kun ételeket, a történelem viharos évszázadai során itt élő, vándorló-visszatérő vagy távolról idetelepülő lakók magukkal hozott hagyományait, a tájidegen szokások és a helyi konyha összeházasításával létrejött ízkavalkádot.
A gasztronómiatörténeti áttekintés mellett betekintést nyerhetünk a Közép-Tisza vidékének történelmébe, településeinek régmúltjába és jelenébe is. A kötetben nem találunk kalóriaszegény, fitt ételeket; a szerző a népi eledelek híveként a jó, tápláló, erőt adó étkekkel ismerteti meg az olvasókat. Tartalmas levesek, gazdag főételek, kényeztető sütemények garmadája várja, hogy elrabolja a gyanútlan olvasó szívét. A kötet kétségkívül szimpatikus megoldása, hogy a gazdag képanyag nem a recepteket alátámasztó fotókból épül, hanem az éppen tárgyalt település legfontosabb látnivalóit, szemrevaló környezetét mutatja be. A kettős bontásnak köszönhetően a dupla oldalak nagyobb része a település történetének rövid ismertetése, legszebb látványosságainak bemutatása, az oldal szegélyen sorjáznak a párjukat ritkító receptek, de ezzel az elrendezéssel nem telepednek rá a könyvre. Sikerül megőrizni a kiinduló elhatározást: egy különleges országrész sokoldalú bemutatását, az ízeken és ízes anekdotákon keresztül. |