Ajánló
A nyolcadik rét – (Ide nem illő gondolatok a Hétrétország köztivál ajánlása helyett)
2025-07. szám / SP
A nyolcadik rét küszöbén – milyen hülyeség, mintha a rétnek küszöbe volna! –, azaz mégis: ez a nyolcadik már nem itt van, folytatólagosan, hanem egy lépéssel túl, vagyis ott, ahová át kell lépni, és min kell átlépni ilyenkor? A küszöbön. Vegyük úgy, hogy már túl is vagyunk rajta.
Mit látsz, kérdezik az otthonmaradók. Hát, semmit igazán. Minden csak csírájában van.
Van itt barátság – de csak csírájában –, alig ismerni rá, olyan, mint egy összenézés, egy kedves mosoly.
Na és a gondolatcsírák! El nem tudod képzelni, mennyi csillámló igyekezet van bennük, hogy szóhoz jussanak. De még csend van.
A gonosz szó csírájában van elfojtva.
A jó szó meg majd kivirul, mint egyszínű szivárvány. | hirdetés
 |
|
Minden olyan ígéretes. Nem csábító, pláne nem hivalkodó, csak épphogy ígéretes, egy kicsit.
Például, nem lehet tudni, hogy hogyan szól majd ez a dal? Talán most írják. Szegény dal, miken megy keresztül, mire világra jön, kibukik egy dalnok torkán, és elszáll. Ennyi?
Nem száll el végleg. Szellővé válik a nyolcadik réten. Érzed, néha arcon legyint, vagy végigfut a hátadon az inged alatt. Ilyen egy jó dal. Hát igen, mindez azon a bizonyos küszöbön túl van. Át kell lépni, oda, a nyolcadikra.
A belépőjegyért talán fizetned kell, de az átlépés díjtalan. Idáig jutottam képzeletben. Persze, kapok észbe, nekem a Hétrétország köztiválról kellene szépeket mondanom, helyette csak ábrándozom. Kár, hogy vége, pedig még el sem kezdődtem igazán. Csírájában vagyok. És te, hogy vagy? Találkozzunk Hétrétországban! – a polgári nevén: Őrség. Ott felismerjük egymást.
Őriszentpéteren lehet belépni, ott van a küszöb.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
