Ajánló
Egy boldog színházrendező szomorú emlékei
2018-06. szám
Verebes István színművész, rendező, rádiós, televíziós, színházigazgató – bár ő ebből csak a rendezőt vállalja – negyedik kötetében a színházi élet fénykoráról és hanyatlásáról elmélkedik. A magyar művészvilág fanyar humoráról is ismert, legendás alakja regényes életrajzi kötetéhez tetemes mennyiségű anyagot gyűjtött a szakmában eltöltött fél évszázad alatt.
Verebes nem kisebb feladatra vállalkozik, mint arra, hogy bemutassa hivatása egykori állapotát és a hanyatlást, ami az elmúlt évtizedekben lezajlott. A szerző nem kevesebbet állít, mint azt, hogy a korántsem kívánatos folyamat generációja hibájából következett be. Tehetséges generációja túl sok hatalmat kapott, ám rosszul használta. Verebes nem kertel, kimondja, a színházi szakmából olyan fogalmak tűntek el, mint az egymás munkája iránti tisztelet, a méltóság és az elismerés. Nem gondolja, hogy zsebében hordaná a bölcsek kövét, de figyelmeztet, végre álljon a sarkára a színházi szakma, a színészek ne tűrjék el azt a sok megaláztatást, ne kössék meg a rengeteg kompromisszumot, amit jó ideje eltűrnek, megkötnek. Aki mindezt leírta, nem keseredett meg, a szőlő sem savanyú neki, mi több, boldog ember. Utóbbi állapotot régen nem a szakmájának köszönheti, hanem a családja szeretetének. Verebes gondolataira, mint általában, most is érdemes figyelni.
| hirdetés
 |
|
Verebes István: Tólig
Tapasztalásaim történetei, történeteim tapasztalásai
Scolar Kiadó, 2018
464 oldal / 3999 Ft
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
