PM Online | Könyv

Sokan félünk az idősödéstől. Nekik szól Bányavölgyi Éva pszichológus könyve, amely sok-sok tanácsot kínál arra, hogyan éljük meg az öregedést úgy, hogy azt ne problémának, hanem kiváltságnak érezzük.

Könyve definíciója szerint: „Sikeres az az öregedés, ahol jelen van az egészséges lelkület és a fizikai korlátokon túllépő életöröm. Vagyis: bátran élj jól és örömmel, és ne bánkódj azon, hogy lassabb, nehézkesebb vagy.” Ezt azért sokan kétkedve olvashatják, kevéssé hiszik, hogy megvalósítható. Mi a titka annak, hogy így éljük meg az öregedésünket?
B. É.: Alapvetés, hogy a világon kétféle dolog van: az egyik halom felett van kisebb-nagyobb kontrollunk, a másik kupac felett nincs. Gyakran nyefegünk olyasmiken, amiket nem tudunk befolyásolni, például időjárás, más ember véleménye/tette, a világ folyása. Lehet ezeken folyton-folyvást stresszelni, mérgelődni, bosszankodni, pampogni és picsogni, de sokkal célravezetőbb, ha az adott dologhoz való hozzáállásunkat változtatjuk meg. Ilyen az öregedés is: tetszik, nem tetszik – ha mákunk van –, akkor egészen szép kort érhetünk meg. A biológia teszi a maga dolgát. Lehet ezen sopánkodni, panaszkodni meg lehet belekeseredni, és akkor jobb lesz? Szóval az optikán érdemes igazítani, szakmaiabbul szólva: keretezzük át a megélésünket. A helyzethez képest érdemes a pozitívumokra fókuszálni.

Mi a legnagyobb akadálya ma annak, hogy egy átlagmagyar a könyvében említett aktív, pozitív vagy produktív öregkort éljen meg?
B. É.: Én azt hiszem, hogy az előbbiekben már feszegetett szemlélet a legnagyobb akadály. Mi, magyarok sírva vigadós nép vagyunk. El vagyunk átkozva – ahogy Bagaméri, a fagylaltos is mondta anno. Sokkal hamarabb vesszük észre a rosszat, a kellemetlent, a problémát, mint a jót vagy szépet. De ne gondoljunk valami hurráoptimizmusra, verejtékszagú pozitivitásra vagy a negatív érzelmek erőltetett elnyomására! A szemléletváltás nagyon is tudatosan kézben tartható folyamat, ahol a gondolkodás szintjén menedzseljük a változást. S ez kihat az érzelmeinkre is.

Többször is utal arra, hogy az öregedés egy életen át tart. Mi akkor a helyzet: mikor öregszünk meg?
B. É.: A lényeg az, hogy folyamatról beszélünk. S lehet ugyan szakaszolni, de a szakaszhatárok elmosódottak, egyénileg különbözhetnek. Biológiai szempontból 30+-osan elkezdődik a lejtmenet, de sok más területen akkortól kezdünk kiteljesedni. Nagyon összetett a kérdéskör.

A szakmában Pszichobanya néven ismerik. Hogy barátkozott meg ezzel a névvel? Inkább pejoratívnak vagy inspirálónak élte meg az elnevezést?
B. É.: Hogy barátkoztam meg?! Tiszta erőből banya vagyok. (nevet) A nevemből adódóan régóta rajtam ragadt ez a becenév, szeretem, használom, simán hallgatok rá az életben is. Sok-sok barátom, ismerősöm, volt kollégám, főnököm ismer/szólít így, sőt becézve is: Banyus, Banyesz, Banyácska. Amikor pszichológus lettem, akkor szinte magától értetődően hozzácsapódott a „pszicho” előtag. Ez a brandem, saját márkám, ha úgy tetszik. Inspirál szóhasználatban, szimbolikában, márkaépítésben.

Hogyan illeszkedik a gazdag pszichológiai ismeretterjesztő irodalomba a kötet? Mi az, amiben mást, újat ad a piacon lévő egyéb munkákhoz képest?
B. É.: Ahogy az előbb beszéltünk róla, az én művem átfogó, perspektivikus, kevéssé merül bele mélyen a részletekbe. Olvasható úgy, mint egy regény, elejétől a végéig. Szerintem így rajzolódik ki teljes egészében a folyamat íve. De olvashatunk csak egy-egy fejezetet belőle, mazsolázgathatunk az aktuálisan felmerülő nehézségeink alapján.