Impresszum | Előfizetés  
  2024. július 24., szerda
Kinga, Kincső

 
 
Nyomtatható változat
Interjú
„Rengeteg a zenés előadás, amit nagyok élvezek”
2022-10. szám / Nagy Klaudia

A felvidéki Párkányban született, középiskolás éveit a komáromi Selye János Gimnáziumban töltötte. 2015-ben felvételt nyert a Kaposvári Egyetem Rippl-Rónai Művészeti Karának színművész sza­ká­ra Cserhalmi György osztályába. 2020-ban a Pesti Magyar Színházhoz szerződött, ahol
olyan előadásokban játszik, mint A kincses sziget, A muzsika hangja és a Valahol Európában. November 5-én és 6-án a Madagaszkár című zenés kalandtúrát mutatják be, amelyben Alexet, az oroszlánt alakítja. A musical a 2005-ös, nagy sikerű animációs film színpadi változata sok-sok dallal és különleges lát­vány­vi­lággal megfűszerezve. Szurcsík Ádám színművésszel, az M2 Petőfi TV műsorvezetőjével egyetemi éveiről, legújabb szerepéről és jövőbeli terveiről beszélgettünk.

Cserhalmi György volt az osztályfőnököd az egyetemen. Mi a leg­fon­tosabb, amit tanultál tőle?
Sz. Á.: Számomra a legtanulságosabb, hogy Cserhalmi György a szak­ma praktikus részét tanította meg nekünk, amit tényleg hasz­no­sí­tani tudunk, például hogyan tudunk játszani a hangszínünkkel, hogyan tudunk bánni a testünkkel. Azt mondta, az már a saját feladatunk, hogy lélekkel ezt hogyan töltjük meg, a személyiségünkből mi mindent rakunk még bele. Hangsúlyozta, ne az legyen a cél, hogy belehaljunk a szakmánkba, hanem fontos a család, a magánélet. Ha egy hosszú próbafolyamat végén bemutattuk a vizsgánkat, gyakran egy egyhetes szünettel lepett meg minket, hogy haza tudjunk menni a csalá­dunk­hoz, legyünk a szeretteinkkel, ne arról szóljon az öt év egyetem, hogy be vagyunk zárva a próbaterembe. Sokszor tapasztaltam más osz­tály­nál, hogy megszűntek a baráti kapcsolataik, nehezen tudtak együtt lenni a szüleikkel, nagyszüleikkel. A tanár úr fontosnak tartotta, hogy a színészet miatt ne menjen tönkre a magánéletünk, ügyelt arra, hogy egész­séges emberek maradjunk lelkileg és fizikailag is.

Hogyan sodort az élet a Pesti Magyar Színházhoz?
Sz. Á.: Negyedév végén még nem volt gyakorlati helyünk, ekkor Cserhalmi György és Vidnyánszky Attila, a Kaposvári Egyetem akkori rektor­he­lyettese, felvették a kapcsolatot Zalán Jánossal, a Pesti Magyar Szín­ház igazgatójával, és megérdeklődték, mehet-e oda gyakorlatra az osztály. Igent mondott, így az ötöd­é­vünket már ott tölthettük nyolcan, ami nagyon jó volt, mert együtt maradhattunk. Nagyon ritka, hogy nyolc ember egy osztályból egy adott helyre kerül, Zalán János végül mind a nyolcunkat le is szerződtette. Mos­tan­ra már csak hárman maradtunk.

Mindig is érdekelt a zenés színház, az éneklés?
Sz. Á.: Amikor jelentkeztem az egyetemre, akkor még annyira nem, csak később fedeztem fel magamban, hogy az ének része kifejezetten jól megy, ezért elkezdtem erősíteni. Annyira megszerettem a zenés produkciókat, hogy mostanában már kifejezetten hiányérzetem van, ha olyan darabban játszom, amiben nem kell énekelnem. Ezért is szeretek nagyon a Pesti Magyar Színházban lenni, mert rengeteg a zenés előadás, amit nagyok élvezek. Nem úgy készültem, hogy ezen a vonalon mozogjak, de véletlenül így ala­kult.

A színház egyik hatalmas sikere Dennis Martin, Christoph Jilo és Wolfgang Adenberg musicalje, A kincses sziget, amelyben Bones szerepét alakítod. Hogyan jellemeznéd az előadást?
Sz. Á.: Engem A Karib-tenger kalózaira emlékeztet leginkább, ráadásul Jack Sparrow figurájából is sokat tudtam meríteni. Igyekeztem, hogy Bones minél színesebb karakter legyen, úgyhogy próbáltam inkább elrajzolni, egy szélsőséges, izgalmas karaktert megmutatni. A történet Robert Louis Stevenson életét meséli el, miközben írja a regényt, váltakoznak az idősíkok: hol az író élete van a színen, hol pedig A kincses sziget története. Kovács Yvette Alida volt az előadás díszlet- és jelmeztervezője, és olyan látványt álmodott meg, mintha egy mesekönyvet lapozgatnánk, amikor új oldal jön, új háttér elevenedik meg. Egy lebilincselő, kalandos kalóztörténet, ami minden korosztálynak szól.
hirdetés

A Madagaszkár című musicalben Alex, az oroszlán bőrébe bújsz. Mi a legnagyobb kihívás ebben a zenés kalandtúrában?
Sz. Á.: Két órán keresztül pörög az előadás, amit bírni kell szuflával, ilyen tempós darabban még nem is játszottam. A jelmezem is különleges, a sörényem kétszer akkorává varázsol, ezért meg kellett tanulnom, hogy ekkora testben hogyan férek el a térben. A csoportos koreográfiákban néha megvan az a könnyítés, hogyha szólót énekelek, akkor a táncban egyszerűbb lépéseket kapok, de még így is izzasztó tud lenni. Melmant, a zsiráfot játszó színészeknek, Kosznovszky Marcinak és Kocsis Gábornak sincs könnyű fela­da­tuk, hisz a zsiráf hosszú nyakát folyamatosan tartani kell, végig két bottal irányítják a fejét, így a bemutatóig nagy eséllyel fognak komoly bicepszet növeszteni. A bábozás egyébként is egy teljesen más műfaj, ebben Kosznovszky Marcinak van nagyobb rutinja, ő segített Gábornak is, hogyan érdemes bánni ezzel a hosszú szerkezettel. Nekik még ezt is külön ki kellett gyakorolniuk.

Milyen a közös munka Gémes Antos rendezővel, aki régóta a Magyar Színház oszlopos tagja?
Sz. Á.: Imádok vele dolgozni, mert lazaság jellemzi Antos minden megszólalását. Feszültség sosincs a próbákon, sőt, még az instrukciókat is egy-egy poénnal fűszerezi meg, amitől remek a hangulat. Az egész társulat ismeri őt, ő is jól ismeri a színészeket, pontosan tudja, kit milyen irányba kell terelni, ráadásul a csapat rendkívül összeszokott, így gördülékenyebb a próbafolyamat is.

Hogyan látod magad 10 év múlva? Elsődleges marad a színház, vagy a műsorvezetés kap majd nagyobb hang­súlyt?
Sz. Á.: Nagyon szeretném, ha addigra boldog édesapa lennék, ez talán a legfontosabb. Remélem, hogy továbbra is a Pesti Magyar Színházban fogok játszani, és az idő múlásával is megtalálnak majd az izgalmas szerepek. Bízom benne, hogy így alakul, mert nagyon jól érzem magam itt, a tévézés pedig remélhetőleg még sokáig meg tud maradni az életemben. Ha a csatornától jönne egy más jellegű felkérés vagy egy új műsor, örömmel kipróbálnám magam abban is. Most az a lényeg, hogy jól érzem magam, és ez az időszak tartson ki minél tovább.





vissza
vissza a lap tetejére | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Családi | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat
2009-2023 Copyright © Pesti Műsor