Impresszum | Előfizetés  
  2024. március 28., csütörtök
Gedeon, Johanna

 
 
Nyomtatható változat
Interjú
„A legjobb védekezési stratégia a jókedv és a mosolygás”
2017-03. szám / Jónás Ágnes

Giovanni Cataluccio szívében éppen annyira magyar, mint amennyire olasz. Huszonkilenc éve főmunkatársa a Budapesti Olasz Kultúrintézetnek, filmes és képzőművészeti rendezvények szervezésével foglalkozik. Az intézet tavaszi programjairól, az idegennyelv-piac átalakulásának
olasz nyelvtanulást érintő hatásairól vele beszélgettünk, s megtudtuk az örök jókedv receptjét, valamint lehullt a lepel arról is, hogy miért ódzkodnak az olaszok a mákos tésztától.

Ha jól tudom, Firenzében született és ott is járt egyetemre, majd nem sokkal a diploma megszerzése után Magyarországra költözött. Tulajdonképpen közel ugyanannyi időt töltött szülőhazájában, mint nálunk, vagyis mondhatjuk, hogy éppen annyira olasz, mint amennyire magyar, nemde?
G. C.: Igen, immár huszonkilenc éve dolgozom a Budapesti Olasz Kultúrintézetben, filmes és képzőművészeti rendezvények, főleg kiál­lí­tá­sok szervezésével foglalkozom, a magyar nyelvet is itt sajátítottam el. Firenzében két évig tanultam filmtörténetet, de az egyetem el­vég­zését követően valóban nem Olaszországban, hanem itt, Budapesten kezdtem dolgozni.

Mi az intézet célja, mottója?
G. C.: Intézetünk hatásköre Magyarország egész területére kiterjed, szoros kapcsolatban állunk a Római Magyar Akadémiával, elsődleges célunk az olasz nyelv és kultúra magyarországi terjesztése, a magyar-olasz kapcsolatok elősegítése és fejlesztése, valamint hogy kulturális rendezvényeink által lehetőséget biztosítsunk a tudományos és művészeti gondolatcserére.

Utóbbira remek alkalom a MittelCinemaFest, azaz az Olasz Filmfesztivál.
G. C.: A tizennégy éve futó MittelCinemaFest Közép-Európa egyik legfontosabb eseménye az olasz filmforgalmazás szempontjából, minden évben delegálunk filmeket, mi látjuk el a szervezéssel kapcsolatos feladatok oroszlánrészét. Tavaly novemberben tizenkét filmet vetítettünk a Puskin moziban, közülük az egyik Edoardo De Angelis Elválaszthatatlanok (Indivisibili) című, a Velencei Filmfesztiválon már bemutatott drámája volt. Az alkotás egy sziámi ikerpár történetét dolgozza fel, akik esküvőkön és rendezvényeken énekelnek, és kiállásuknak köszönhetően eltartják a családjukat. Az alkotást júniustól vetítik majd a magyar mozik, addig is azon vagyunk, hogy a főszereplőket, Angela Fountaint és Marianna Fontanát meginvitáljuk a bemutatóra.

Milyen további, az intézet által szervezett, 2017 tavaszára időzített kulturális eseményekre számíthatunk?
G. C.: Ismét tiszteletüket teszi nálunk a Magyar Állami Operaház olasz és más külföldi táncosainak együttműködéséből megalakult InternationBallet társulata, melynek tagjai márciusban Ismerjük meg a táncot! címmel már tartottak egy háromnapos workshopot, meséltek a táncművészlét kulisszáiról, április 3-án pedig előadásukkal örvendeztetik meg a közönséget. Évek óta saját standdal veszünk részt a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon, így lesz ez idén is április 20. és 23. között. Fiatal kortárs írókat mutatunk be a közönségnek. Április végéig tart a Budapest Fotófesztivál, melynek keretében egy nápolyi fotóművész, Antonio Biasiucci Magma című kiállítását szervezzük és tárjuk a közönség elé. A művész hosszú ideje otthonosan mozog a vulkánok világában, kizárólag fekete-fehér fotókat készít. A Vezúvot és a kisebb tűzhányókat úgy örökíti meg, hogy a befogadó percekig nem is sejti, hogy pontosan mit ábrázolnak a képek. Idén ünnepeljük a Nobel-díjas olasz drámaíró és novellista, Luigi Pirandello születésének százötvenedik évfordulóját, a 2017-es Irodalom Éjszakáján is az ő költészete áll majd a középpontban – a Székács Vera által fordított Talicska című novellával készülünk, de szervezünk irodalmi felolvasásokat és előadásokat is a Debreceni Egyetem és a Római Magyar Akadémia együttműködésével.
hirdetés

Mostanra erőteljesen átalakult az idegennyelv-piac, a konkurens nyelviskolák száma ugrásszerűen megnőtt az utóbbi tíz évben. Megfigyelhető valamiféle változás az olasz nyelvkurzusaikra jelentkezők számának tekintetében?
G. C.: Harminc évvel ezelőtt óriási volt az érdeklődés az idegen nyelvek, köztük az olasz nyelv iránt is – egy félévben ezerkétszázan jelentkeztek a kurzusainkra, s szó szerint az Astoria sarkáig állt a sor a beiratkozáskor. Manapság félévente több mint háromszáz diákot üdvözölhetünk intézetünkben, ami azért még mindig figyelemre méltó szám! Van, aki külföldi munkavállalás céljából tanul olaszul, de akadnak olyanok is, akik a nyelv szépsége és az olasz kultúra szeretete miatt kívánják elsajátítani a nyelvet.

Az itt eltöltött idő során szembesült olyan magyar szokásokkal, amelyeket eleinte bizarrnak tartott?
G. C.: Hogy a magyarok előételként előszeretettel fogyasztanak gyümölcslevest, azzal kétségívül nehéz volt megbarátkoznom, ugyanis én – az olasz gasztrokultúrának köszönhetően – a sós ételeket részesítem előnyben a főfogás előtt. Kezdetben csak desszertként iktattam be, aztán rájöttem, hogy nagyon kellemes tud lenni a nyári hőségben. Amit sosem fogok megszokni, az az édes mákos tészta.

Mi nemcsak a sós tésztákért és a finom pizzákért irigyeljük önöket, olaszokat, de csodálattal tekintünk kifinomult ízlésükre, elegáns megjelenésükre is. Az ilyesmi zsigerből jön?
G. C.: Ahol én születtem, az Olaszország egyik legszebb régiója, a művészet és építészet fellegvára. Egy olyan helyen, ahol minden épület reneszánsz pompában fürdik, az ember ösztönösen a szépre törekszik, vonzza az igényesség és az elegancia. Firenzében még az egyszerű munkásember is ad magára – a napi műszak leteltével elegáns ruhát ölt, s megy vacsorázni a feleségével.

Élvezet önnel beszélgetni, már csak azért is, mert folyton mosolyog. Nem gondolja, hogy a magyarok többségére is ráférne a derűsebb mentalitás?
G. C.: Közvetlen környezetemben folyamatosan derűt tapasztalok, de amikor Magyarországra költöztem, nekem is feltűnt reggelente a sok gondterhelt arc a közlekedési eszközökön. Az olaszok sem olyan vidámak ám manapság – a gazdasági válság az ő kedélyállapotukra is rányomja a bélyegét, de azért rendületlenül hiszik, hisszük, hogy a gond és keserűség ellen a legjobb védekezési stratégia az éneklés, a jókedv és a mosolygás.



vissza
vissza a lap tetejére | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Családi | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat
2009-2023 Copyright © Pesti Műsor