„Hogy egy következő aranykor vehesse kezdetét”
2018. július 30. / Jónás Ágnes

Idén is megrendezik Szombathelyen az ország legnagyobb presztízsű zenei szemináriumát, a Nemzetközi Bartók Szeminárium és Fesztivált, mely július 14. és 22. között neves művészek fémjelezte mesterkurzusokkal, koncertekkel, táncházzal, családi nappal színesíti a helyi kulturális
palettát. Az idei évben Bartók jubiláló operája, A kékszakállú herceg vára lesz a középpontban, melyet Hamar Zsolt, a Nemzeti Filharmonikus Zenekar főzeneigazgatója rendez és vezényel. A Bartók-mű mára is érvényes üzenetéről és a többnapos zenei szemináriumról a főigazgató-karmesterrel beszélgetettünk.

A fesztivál ebben az évben Bartók A kékszakállú herceg vára című operáját tekinti központi elemének, ez lesz a fesztivál záró koncertje, mely rendhagyó módon egyben az Iseumi Játékok nyitókoncertje is lesz. Azt lehetett olvasni, hogy régi vágya volt már, hogy ne csak vezényelje, de rendezhesse is a szóban forgó operát.
H. Zs.: Így igaz, de fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy nem tekintem magam rendezőnek, hiszen ezt a szakmát nem tanultam. Ment­sé­gem­re legyen mondva, hogy ezúttal egy olyan operához nyúltam, amely tulajdonképpen misztériumjáték, hangversenyopera, ugyanis lelki tör­té­né­sek­ben, belső drámában gazdag. Olyannyira zenei indíttatásúnak érzem a művet, melynek egyébként száz évvel ezelőtt tartották az ősbemutatóját, hogy a történetben szereplő vár a produkcióban maga a zene, ennek manifesztuma pedig a zenekar, tehát ez a bizonyos vár az én elképzelésemben is maga a zenekar, amelyben a történet játszódik. A produkciót a Kossuth-díjas Komlósi Ildikó és Cser Krisztián szereplésével láthatják-hallhatják a nézők.

Rendezőként mi okozta a legnagyobb kihívást, milyen dilemmákkal szembesült?
H. Zs.: Amikor operát rendez az ember, a következő kérdésekkel szembesül: a partitúrát állítjuk színpadra, vagy a librettót? Úgy gondolunk-e a megrendezendő műre, hogy az egy történetet mesél el, melynél a lib­ret­tó ad verbális információkat számunkra, és amelynél a zene „csupán” a tartalmat erősítő „kísé­rő­je­len­ség”, vagy pedig partitúraként tekintünk rá, és észrevesszük a darabot több értelemmel felruházó zeneszerzői szándékokat? Kérdés az is, hogy mennyire kell kiszolgálnom az zeneszerző akaratát, s hol az a pont, ameddig én mint rendező előtérbe engedhetem a saját vízióimat.

Mit üzenhet, mire taníthat ma e Bartók-mű?
H. Zs.: A kékszakállú herceg vára olyan remekmű, amely bármely történelmi korba és helyzetbe helyezhető, bárhol megállja a helyét. Az ókorban ugyanúgy el tudom képzelni, mint manapság. Elsősorban a férfi-nő kapcsolatról szól, annak összes félreértéséről, kommunikációs nehézségéről, de szól monogámiáról, birtoklási vágyról, kompromisszumkészségről, egyszóval az életünkről.
Ezt a produkciót a nemrégiben elhunyt Kocsis Zoltán emlékének ajánlja. Tavaly nyáron lapunknak adott interjújában elmondta, hogy a Nemzeti Filharmonikusok a 2017/18-as évadban gyászévet tart, éppen ezért Bartókot nem játszanak.
H. Zs.: Nagyképűség nélkül mondom, hogy bármerre járok a világban, Bartók-karmesternek ismernek, s gyakran kérnek arra, hogy Bartókot vezényeljek, tehát nagy önmegtartóztatás volt nekem az önként vállalt moratórium, vagyis hogy nem nyúltam itthon Bartókhoz, de miután minden idők egyik legnagyobb Bartók-interpretátorát veszítettük el Kocsis Zoltán személyében, evidens volt a gyászév. A szeptemberben kez­dő­dő évadunk első hangversenyét már Bartók-művel indítjuk.

Miért ajánlaná a szombathelyi Nemzetközi Bartók Szemináriumot és Fesztivált az olvasóknak, és mit jelent önnek mesterkurzust tartó kollégaként részt venni a rendezvénysorozaton?
H. Zs.: Ez az egyik legfontosabb és legmeghatározóbb nyári kurzusfesztivál Európában, melynek célja nem csupán Bartók életművének megelevenítése, hanem a közösségi élmények fóruma is. A szombathelyi Nemzetközi Bartók Szeminárium és Fesztivál története több mint harminc évre nyúlik vissza, számtalan világhírű előadóművész és komponista – többek között John Cage, Ligeti György – fordult már meg Szombathelyen. Az egyik hőskora a 90-es és kétezres évekhez, Rados Ferenc, Kurtág György, Kocsis Zoltán, Eötvös Péter nevéhez kapcsolható, előtte pedig Somogyi László alkotott itt maradandót. Roppant nagy megtiszteltetésnek tartom, hogy jelen lehetek e fesztiválon, óriási lehetőségnek érzem, ugyanis imádok tanítani (bárhol járok a nagyvilágban, mindig csapódnak hozzám ifjú, tanácsomat, tanításomat kérő karmester kollégák, akik meghatóan hűségesen tartják velem a kapcsolatot). Bízom benne, hogy sikerül ehhez a több évtizedes, rangos programsorozathoz úgy hozzáállni, hogy egy következő aranykor vehesse kezdetét.