2025. szeptember 14. /
Budapest. Utcákkal terekkel, lakják emberek. Mióta házakat építünk, egyiket egymás után, lettek így, házról házra, utcáról utcára várossá. De emberek vagyunk. Nemcsak lakni akarjuk, hanem élni is. És amikortól rájöttünk, hogy a közösségi létünk több annál, mint csak azokról a túlélésünket
meghatározó dolgokról beszélni, miszerint időjárás, vetés-aratás, icce bor-rőfnyi vászon, és megjelentek olyan elvontabb fogalmak is a diskurzusokban, hogy születés, halál, sors, Istenek – elengedhetetlenül szükségessé váltak teret adni mindezekhez. Kellett egy gyűjtőpont, ahol az emberek magasabb értékek mentén építik tovább a szellemüket. Ahol a három „múzsa”, mi emberré tesz minket: a Kellem, a Jellem és Szellem összeér. Így lett a Színház. Az „élni vágyók” gyűjtőpontja.
Budapesten is van. Több is. Ezek egyike a Karinthy Színház.
Nézzenek be hozzánk. Megmutatjuk Önöknek, mi hogyan látjuk azt a világot, ami körbevesz minket. Hogy mik azok az elvont fogalmak, amiket mi szeretnénk láttatni. Hogy nekünk mi az Élet. Akár vicces-szórakoztatóan, akár tragikus-szomorúsággal vagy épp szívszorító őszinteséggel. Bárhogy is, de ne menjenek tovább üres szívvel. Vigyenek el minket napokra, hetekre. A következő találkozásig.
Hogy ez megszülethessen – tán nem árulunk el nagy titkot –, munka. Évadok épülnek évadokra: figyelni, hol tart épp a világ, hol tartanak művészeink, hogy rakódjanak az új előadásaink a meglévő repertoárra – és bizony, hol tartanak épp Önök. Mindezt úgy, hogy ne engedjük el művészi vállalásainkat, szándékaink felé haladva. Szeptembertől se lesz ez másképp.
Lesz nálunk mindig mai klasszikus (Molnár Ferenc: Liliom) és kortárs dráma: folytatjuk Florian Zeller kíméletlen családtörténeti traumafeldolgozását (A fiú). Hozunk megkopni képtelen amerikai vígjátékot (Neil Simon: Furcsa pár), de jó eséllyel nevetni fognak Pierre Notte nővéreinek fekete humorú, abszurd utazásán (Két néni, ha megindul). De „másképp-nővérek” is megfordulnak majd a Karinthy színpadán: Dan Goggin az Apácákban váratlan helyzet elé állítja a hobokeni Kis Nővéreket, melyben együtt bolondozhat és énekelhet színházunk összes színésznője.
Kalandozunk majd a meditáció és opera kooperálásának felfedezetlen vidékére: az Alámerülés egy izgalmas kísérlet (és egyben ősbemutató) lesz az emberi lélek kapcsolódásaiban egy anya és lánya viszonyán keresztül. A fiataloknak pedig a Jókai200 és a Blaha Lujza és a Piros bugyelláris előadásainkon hozzuk közelebb egykorvolt nagyjainkat.
Folytatjuk a drámafeldolgozó foglalkozásainkat, ahogy a múlt évadban, úgy idén is lesznek közönségtalálkozóink, és a kisebbeket is szeretnénk becsábítani egy fontos közösségteremtő foglalkozássorozatra, a Keltetőre.
Erre hívunk társul mindenkit. Játszani, komolyan. Most még csak itt. De ha eljönnek a mi világunkba, valóságosan. Hogy ne csak gyűjtő-, ám gyújtópont is legyünk.
Csak egy 49-es villamosra kell felszállni, és a házunk előtt meg le róla. Még a neve is beszédes a megállónak: Csóka utca (Karinthy Színház). Eltéveszthetetlen.
Részletes ismertetőt az előadásokról és a repertoárról a színház honlapján és social média felületein találhatnak.
[kep3]
meghatározó dolgokról beszélni, miszerint időjárás, vetés-aratás, icce bor-rőfnyi vászon, és megjelentek olyan elvontabb fogalmak is a diskurzusokban, hogy születés, halál, sors, Istenek – elengedhetetlenül szükségessé váltak teret adni mindezekhez. Kellett egy gyűjtőpont, ahol az emberek magasabb értékek mentén építik tovább a szellemüket. Ahol a három „múzsa”, mi emberré tesz minket: a Kellem, a Jellem és Szellem összeér. Így lett a Színház. Az „élni vágyók” gyűjtőpontja.Budapesten is van. Több is. Ezek egyike a Karinthy Színház.
Nézzenek be hozzánk. Megmutatjuk Önöknek, mi hogyan látjuk azt a világot, ami körbevesz minket. Hogy mik azok az elvont fogalmak, amiket mi szeretnénk láttatni. Hogy nekünk mi az Élet. Akár vicces-szórakoztatóan, akár tragikus-szomorúsággal vagy épp szívszorító őszinteséggel. Bárhogy is, de ne menjenek tovább üres szívvel. Vigyenek el minket napokra, hetekre. A következő találkozásig.
Hogy ez megszülethessen – tán nem árulunk el nagy titkot –, munka. Évadok épülnek évadokra: figyelni, hol tart épp a világ, hol tartanak művészeink, hogy rakódjanak az új előadásaink a meglévő repertoárra – és bizony, hol tartanak épp Önök. Mindezt úgy, hogy ne engedjük el művészi vállalásainkat, szándékaink felé haladva. Szeptembertől se lesz ez másképp.
Lesz nálunk mindig mai klasszikus (Molnár Ferenc: Liliom) és kortárs dráma: folytatjuk Florian Zeller kíméletlen családtörténeti traumafeldolgozását (A fiú). Hozunk megkopni képtelen amerikai vígjátékot (Neil Simon: Furcsa pár), de jó eséllyel nevetni fognak Pierre Notte nővéreinek fekete humorú, abszurd utazásán (Két néni, ha megindul). De „másképp-nővérek” is megfordulnak majd a Karinthy színpadán: Dan Goggin az Apácákban váratlan helyzet elé állítja a hobokeni Kis Nővéreket, melyben együtt bolondozhat és énekelhet színházunk összes színésznője.
Kalandozunk majd a meditáció és opera kooperálásának felfedezetlen vidékére: az Alámerülés egy izgalmas kísérlet (és egyben ősbemutató) lesz az emberi lélek kapcsolódásaiban egy anya és lánya viszonyán keresztül. A fiataloknak pedig a Jókai200 és a Blaha Lujza és a Piros bugyelláris előadásainkon hozzuk közelebb egykorvolt nagyjainkat.
Folytatjuk a drámafeldolgozó foglalkozásainkat, ahogy a múlt évadban, úgy idén is lesznek közönségtalálkozóink, és a kisebbeket is szeretnénk becsábítani egy fontos közösségteremtő foglalkozássorozatra, a Keltetőre.
Erre hívunk társul mindenkit. Játszani, komolyan. Most még csak itt. De ha eljönnek a mi világunkba, valóságosan. Hogy ne csak gyűjtő-, ám gyújtópont is legyünk.
Csak egy 49-es villamosra kell felszállni, és a házunk előtt meg le róla. Még a neve is beszédes a megállónak: Csóka utca (Karinthy Színház). Eltéveszthetetlen.
Részletes ismertetőt az előadásokról és a repertoárról a színház honlapján és social média felületein találhatnak.
[kep3]