– A Magyar Nemzeti Táncegyüttes előadásában
2025. december 05. / Tompos Vince
„A tánc egy másik síkon értelmezi a verset – általa könnyebben értelmezhetővé válik a költői gondolat” – vallja Zsuráfszky Zoltán, a Magyar Nemzeti Táncegyüttes művészeti vezetője. A Kossuth-díjas, Nemzet Művésze címmel kitüntetett táncművésszel a Kiss Ferenc, Rossa László és
Szarka Tamás zenéire készült Alvó szegek… című alkotói estjéről beszélgettünk, amelynek premierje november 12-én lesz a Nemzeti Táncszínházban.
Pilinszky János Négysoros című versének első sorából kölcsönözte legújabb táncelőadásának címét. Hogyan, milyen elemekből épül fel a műsor?
Zs. Z.: A Magyar Nemzeti Táncegyüttessel az utóbbi időben számos mesedarabot, ifjúsági és tematikus folklórműsort készítettünk, ugyanakkor nem hiányozhatnak repertoárunkból a komolyabb hangvételű táncköltemények sem. Legújabb, Alvó szegek... című táncelőadásunkat a tavaly elhunyt Kiss Ferenc zeneszerző, a Vízöntő és Kolinda zenekarok egykori tagja emlékének ajánljuk, aki személyes jó barátom volt. A darab elkészítésekor mások mellett főként az ő inspiratív zenéje ihletett meg. A tánc egy másik síkon értelmezi a verset – általa könnyebben értelmezhetővé válik a költői gondolat.
A műsorban Nagy László, Vörösmarty Mihály, Arany János, Radnóti Miklós versei is elhangzanak, ugyanakkor az előadás jelen korunk borzalmaira rezonál.
Zs. Z.: Általában igyekszem összekötni darabjaim mondanivalóját a jelen valóságával. Így volt ez már a régebbi alkotásaim esetében is, például az 1989-ben bemutatott Apokalipszis című, a romániai forradalomra rímelő, illetve az 1981-ben készült, Illyés Egy mondat a zsarnokságról című művére épülő koreográfiáimnál is. Ezek a mostani műsorunkban nem szerepelnek, de Pilinszky János Négysorosára reflektáló alkotásom most kerül először bemutatásra. Pilinszky versében elsősorban a költői képek indítottak meg: a „folyosó”, a „jéghideg homok”, az „alvó szegek”, a „plakátmagány” – ezek mind a háború és az elmagányosodás fájdalmát jelenítik meg. Emellett olyan verseket választottam a darabba, amelyek kivétel nélkül a magyarságot érintő megrázó történelmi pillanatokat jelenítik meg. Arany János Híd-avatás című balladája a forradalmat követő káoszban született. Radnóti notesza ihlette koreográfiám a holokauszt szörnyűségeit idézi meg, míg Nagy László Vendégek jövetele című verse az ’56-os forradalom vérbe fojtásának emlékezetét tárja elénk. Utóbbi vers különösen fontos számomra, hiszen a költőt személyesen is ismerhettem. Vörösmarty Mihály Vén cigány című örök érvényű műve szinte minden korszakban aktuális – az előadás során a verset Bessenyei Ferenc tolmácsolásában hallhatjuk. Kiss Ferenc zenéjére készült Ballada anyámról című koreográfiám pedig személyes érzéseimről vall.
Hogyan lehet kifejezni a költő gondolatait a tánc segítségével?
Zs. Z.: Maga a koreografálás leginkább egy élvezetes LEGO játékhoz hasonlítható, ahol össze kell rakni az egyes elemeket. A koreográfia szó jelentése egyébként: a tánc rajza. Megszoktuk, hogy a kortárs táncokban a szereplők érzelmeket jelenítenek meg. Nincs ez másként a néptánc esetében sem, amely általában az örömöt hivatott kifejezni. A versekre készített koreográfia azonban lényegében alkalmazott kortárs néptánc, amelyben a táncosok legfőbb feladata, hogy gondolatokat közvetítsenek a testükkel. Hiszek a mozdulat erejében, a figurában, a motívumban: a táncművész a karja emelésével, törzse hajlításával, dőlésével – egyszóval minden mozdulatával, egész lényével – juttatja kifejezésre a költő gondolatiságát. A koreográfus tehát együtt gondolkodik a költővel: megkeresi és lefordítja az üzenetet, miközben arra törekszik, hogy világosan értelmezhetővé váljon az eredeti gondolat.
Milyen típusú néptáncokkal találkozhatnak az érdeklődők a darab során?
Zs. Z.: A magyar néptánckincs páratlanul gazdag kincsestárából számos típust felvillantunk majd. Hogy nézőink még közelebb érezzék magukhoz a versek mondanivalóját és jobban megértsék a táncokat, a koreográfiák között Ertl Péterrel, a Nemzeti Táncszínház igazgatójával fogok beszélgetni a színpadon arról, miként képesek a táncmozdulatok kiegészíteni az elhangzott szövegeket. Talán így még többen tudnak majd azonosulni azzal, hogy pontosan mi is volt a szándékom az egyes táncmotívumok koreográfiává formálásával.
Minden előadásuk rendre telt házas. Milyen nézői visszajelzések érkeznek a darabokat illetően?
Zs. Z.: Amikor egy japán fellépés során megsérült a bokám, a helyi orvosi rendelőben legnagyobb meglepetésemre összefutottam egy magyar fiatalemberrel. Nem ismert személyesen, de amikor szóba került a foglalkozásom, elmesélte, hogy nemrég volt alkalma megtekinteni az egyik verses műsoromat, és azóta sem tud szabadulni az emlékétől, mert akkora hatással volt rá. Az ilyen találkozások éltetnek igazán, hiszen azt bizonyítják, hogy maradandó élményt nyújt az embereknek, ha a tánc nyelvén „megmozdíthatom” a verset.
Szarka Tamás zenéire készült Alvó szegek… című alkotói estjéről beszélgettünk, amelynek premierje november 12-én lesz a Nemzeti Táncszínházban. Pilinszky János Négysoros című versének első sorából kölcsönözte legújabb táncelőadásának címét. Hogyan, milyen elemekből épül fel a műsor?
Zs. Z.: A Magyar Nemzeti Táncegyüttessel az utóbbi időben számos mesedarabot, ifjúsági és tematikus folklórműsort készítettünk, ugyanakkor nem hiányozhatnak repertoárunkból a komolyabb hangvételű táncköltemények sem. Legújabb, Alvó szegek... című táncelőadásunkat a tavaly elhunyt Kiss Ferenc zeneszerző, a Vízöntő és Kolinda zenekarok egykori tagja emlékének ajánljuk, aki személyes jó barátom volt. A darab elkészítésekor mások mellett főként az ő inspiratív zenéje ihletett meg. A tánc egy másik síkon értelmezi a verset – általa könnyebben értelmezhetővé válik a költői gondolat.
A műsorban Nagy László, Vörösmarty Mihály, Arany János, Radnóti Miklós versei is elhangzanak, ugyanakkor az előadás jelen korunk borzalmaira rezonál.
Zs. Z.: Általában igyekszem összekötni darabjaim mondanivalóját a jelen valóságával. Így volt ez már a régebbi alkotásaim esetében is, például az 1989-ben bemutatott Apokalipszis című, a romániai forradalomra rímelő, illetve az 1981-ben készült, Illyés Egy mondat a zsarnokságról című művére épülő koreográfiáimnál is. Ezek a mostani műsorunkban nem szerepelnek, de Pilinszky János Négysorosára reflektáló alkotásom most kerül először bemutatásra. Pilinszky versében elsősorban a költői képek indítottak meg: a „folyosó”, a „jéghideg homok”, az „alvó szegek”, a „plakátmagány” – ezek mind a háború és az elmagányosodás fájdalmát jelenítik meg. Emellett olyan verseket választottam a darabba, amelyek kivétel nélkül a magyarságot érintő megrázó történelmi pillanatokat jelenítik meg. Arany János Híd-avatás című balladája a forradalmat követő káoszban született. Radnóti notesza ihlette koreográfiám a holokauszt szörnyűségeit idézi meg, míg Nagy László Vendégek jövetele című verse az ’56-os forradalom vérbe fojtásának emlékezetét tárja elénk. Utóbbi vers különösen fontos számomra, hiszen a költőt személyesen is ismerhettem. Vörösmarty Mihály Vén cigány című örök érvényű műve szinte minden korszakban aktuális – az előadás során a verset Bessenyei Ferenc tolmácsolásában hallhatjuk. Kiss Ferenc zenéjére készült Ballada anyámról című koreográfiám pedig személyes érzéseimről vall.
Hogyan lehet kifejezni a költő gondolatait a tánc segítségével?
Zs. Z.: Maga a koreografálás leginkább egy élvezetes LEGO játékhoz hasonlítható, ahol össze kell rakni az egyes elemeket. A koreográfia szó jelentése egyébként: a tánc rajza. Megszoktuk, hogy a kortárs táncokban a szereplők érzelmeket jelenítenek meg. Nincs ez másként a néptánc esetében sem, amely általában az örömöt hivatott kifejezni. A versekre készített koreográfia azonban lényegében alkalmazott kortárs néptánc, amelyben a táncosok legfőbb feladata, hogy gondolatokat közvetítsenek a testükkel. Hiszek a mozdulat erejében, a figurában, a motívumban: a táncművész a karja emelésével, törzse hajlításával, dőlésével – egyszóval minden mozdulatával, egész lényével – juttatja kifejezésre a költő gondolatiságát. A koreográfus tehát együtt gondolkodik a költővel: megkeresi és lefordítja az üzenetet, miközben arra törekszik, hogy világosan értelmezhetővé váljon az eredeti gondolat.
Milyen típusú néptáncokkal találkozhatnak az érdeklődők a darab során?
Zs. Z.: A magyar néptánckincs páratlanul gazdag kincsestárából számos típust felvillantunk majd. Hogy nézőink még közelebb érezzék magukhoz a versek mondanivalóját és jobban megértsék a táncokat, a koreográfiák között Ertl Péterrel, a Nemzeti Táncszínház igazgatójával fogok beszélgetni a színpadon arról, miként képesek a táncmozdulatok kiegészíteni az elhangzott szövegeket. Talán így még többen tudnak majd azonosulni azzal, hogy pontosan mi is volt a szándékom az egyes táncmotívumok koreográfiává formálásával.
Minden előadásuk rendre telt házas. Milyen nézői visszajelzések érkeznek a darabokat illetően?
Zs. Z.: Amikor egy japán fellépés során megsérült a bokám, a helyi orvosi rendelőben legnagyobb meglepetésemre összefutottam egy magyar fiatalemberrel. Nem ismert személyesen, de amikor szóba került a foglalkozásom, elmesélte, hogy nemrég volt alkalma megtekinteni az egyik verses műsoromat, és azóta sem tud szabadulni az emlékétől, mert akkora hatással volt rá. Az ilyen találkozások éltetnek igazán, hiszen azt bizonyítják, hogy maradandó élményt nyújt az embereknek, ha a tánc nyelvén „megmozdíthatom” a verset.