2025. november 12. /
Bizet halhatatlan operáját Juronics Tamás rendezésében újra láthatjuk október 28–31. között a debreceni Csokonai Teátrumban, Erkel László Kentaur jelmezeiben.
Kevés opera annyira közönségkedvenc, mint Georges Bizet Carmenje. A híres habanerát vagy a torreádor-dalt azok is dúdolják, akik talán sosem jártak operában. Mégis minden új színrevitel felveti a kérdést: hogyan lehet a 150 éves darabot frissen, a ma nézője számára is elevenen elmesélni? A debreceni Csokonai Nemzeti Színházban október 28. és 31. között újra látható produkció erre ad izgalmas választ. A rendező, Juronics Tamás a megszokott klisék helyett hús-vér emberek történetét szeretné megmutatni – és ehhez merész helyszínváltással, új pszichológiai hangsúlyokkal és látványos táncbetétekkel közelít Bizet remekművéhez.
[kep3]
Nem balett, hanem valódi dráma
A Kossuth-díjas Juronics Tamás számára Carmen világa nem volt ismeretlen: korábban kétszer is koreografált Rogyion Scsedrin zenéjére készült balettváltozatot. Mégis az opera másfajta mélységet kívánt. Ezért ragaszkodott ahhoz is, hogy a mű négy felvonásban, három szünettel hangozzon el – szemben a modern szokással, amely sokszor két részbe sűríti az előadást. A rendező szerint minden felvonásnak megvan a maga „valós helyszíne és ideje”, s ha mindezt stilizált térbe zsúfolnák, elveszne a történet filmes ereje és életszerűsége.
Carmen és José – nem a nagy szerelem története
A produkció egyik legizgalmasabb vállalása, hogy új fényt vet a főszereplők
viszonyára. Mester Viktória Carmen szerepében már számos rendező értelmezésében énekelte el a cigánylány híres áriáit, ám most új színeket mutat meg.
Carmen figurája nem a romantikus szabadságjelkép ebben a rendezésben. Sokkal földközelibb, ellentmondásosabb nő, aki másképp gondolkodik szerelemről, szexualitásról, szabadságról, mint Don José – és ebből fakad kettejük kibékíthetetlen konfliktusa. Carmenben ott lappang egy állandó halálmotívum, amelyet provokatívan játszik ki a férfi ellen: „mintha tudná, hogy végül ez a végzete”.
Escamillo – Carmen férfi tükre
A híres torreádor, Escamillo alakját Juronics Tamás Carmen férfi megfelelőjeként mutatja meg. Ahogy Carmenért rajonganak a férfiak, úgy bálványozzák Escamillót a
nők. Ők ketten valóban összeillenének: hasonlóan látják a szerelmet és a szabadságot, és Carmen számára társadalmi felemelkedést is jelentene a kapcsolat, de Don José és a körülmények nem engedik.
Mexikói színek és Halottak Napja
Az előadás egyik legszembetűnőbb újítása a cselekmény Mexikóba helyezése. Az ötletet a rendező több szempontból is indokoltnak érzi: itt ma is élő kultusza van a bikaviadaloknak, erős a katonai jelenlét az utcákon, a csempészet pedig valóságos társadalmi jelenség.
Mindez jól illeszkedik a Carmen világához. A negyedik felvonás különleges keretet kap: a tragédia a látványos Halottak napi ünnep forgatagában játszódik le. A látványvilágot Erkel László Kentaur álmodta meg – élénk színek, hagyományos mexikói motívumok és kortárs filmes hangulat találkozik a színpadon.
Tánc, ami új dimenziót ad
A rendező külön hangsúlyt helyezett a balettre. Domoszlai Edit tánckoreográfus vezetésével a debreceni társulat látványos szólókkal és duettekkel gazdagítja a produkciót. Minden felvonás nyitánya táncos jelenettel indul, az utolsó felvonás pedig szinte karneváli fiesztává válik.
Miért szeretjük a Carment?
Juronics Tamás rendező szerint Bizet műve azért maradt örökzöld, mert könnyedség és mély dráma különleges arányban vegyül benne. A debreceni Carmen nem pusztán új köntöst kapott: élő, modern pszichológiájú történetté vált, amely a mexikói miliő egzotikumát, a Halottak Napja színes kavalkádját és a mai néző számára is ismerős érzelmi konfliktusokat egyesíti. Juronics Tamás rendezése egyszerre látványos és gondolatébresztő – méltó születésnapi ajándék Bizet 150 éves remekének.
Aki október 28–31. között betér a Csokonai Teátrumba, nemcsak egy világhírű opera jól ismert dallamait hallhatja, hanem egy új szemszögből, modern érzékenységgel újragondolt történet részese is lehet.
Kevés opera annyira közönségkedvenc, mint Georges Bizet Carmenje. A híres habanerát vagy a torreádor-dalt azok is dúdolják, akik talán sosem jártak operában. Mégis minden új színrevitel felveti a kérdést: hogyan lehet a 150 éves darabot frissen, a ma nézője számára is elevenen elmesélni? A debreceni Csokonai Nemzeti Színházban október 28. és 31. között újra látható produkció erre ad izgalmas választ. A rendező, Juronics Tamás a megszokott klisék helyett hús-vér emberek történetét szeretné megmutatni – és ehhez merész helyszínváltással, új pszichológiai hangsúlyokkal és látványos táncbetétekkel közelít Bizet remekművéhez.
[kep3]
Nem balett, hanem valódi dráma
A Kossuth-díjas Juronics Tamás számára Carmen világa nem volt ismeretlen: korábban kétszer is koreografált Rogyion Scsedrin zenéjére készült balettváltozatot. Mégis az opera másfajta mélységet kívánt. Ezért ragaszkodott ahhoz is, hogy a mű négy felvonásban, három szünettel hangozzon el – szemben a modern szokással, amely sokszor két részbe sűríti az előadást. A rendező szerint minden felvonásnak megvan a maga „valós helyszíne és ideje”, s ha mindezt stilizált térbe zsúfolnák, elveszne a történet filmes ereje és életszerűsége.
Carmen és José – nem a nagy szerelem története
A produkció egyik legizgalmasabb vállalása, hogy új fényt vet a főszereplők
viszonyára. Mester Viktória Carmen szerepében már számos rendező értelmezésében énekelte el a cigánylány híres áriáit, ám most új színeket mutat meg.Carmen figurája nem a romantikus szabadságjelkép ebben a rendezésben. Sokkal földközelibb, ellentmondásosabb nő, aki másképp gondolkodik szerelemről, szexualitásról, szabadságról, mint Don José – és ebből fakad kettejük kibékíthetetlen konfliktusa. Carmenben ott lappang egy állandó halálmotívum, amelyet provokatívan játszik ki a férfi ellen: „mintha tudná, hogy végül ez a végzete”.
Escamillo – Carmen férfi tükre
A híres torreádor, Escamillo alakját Juronics Tamás Carmen férfi megfelelőjeként mutatja meg. Ahogy Carmenért rajonganak a férfiak, úgy bálványozzák Escamillót a
nők. Ők ketten valóban összeillenének: hasonlóan látják a szerelmet és a szabadságot, és Carmen számára társadalmi felemelkedést is jelentene a kapcsolat, de Don José és a körülmények nem engedik.Mexikói színek és Halottak Napja
Az előadás egyik legszembetűnőbb újítása a cselekmény Mexikóba helyezése. Az ötletet a rendező több szempontból is indokoltnak érzi: itt ma is élő kultusza van a bikaviadaloknak, erős a katonai jelenlét az utcákon, a csempészet pedig valóságos társadalmi jelenség.
Mindez jól illeszkedik a Carmen világához. A negyedik felvonás különleges keretet kap: a tragédia a látványos Halottak napi ünnep forgatagában játszódik le. A látványvilágot Erkel László Kentaur álmodta meg – élénk színek, hagyományos mexikói motívumok és kortárs filmes hangulat találkozik a színpadon.
Tánc, ami új dimenziót ad
A rendező külön hangsúlyt helyezett a balettre. Domoszlai Edit tánckoreográfus vezetésével a debreceni társulat látványos szólókkal és duettekkel gazdagítja a produkciót. Minden felvonás nyitánya táncos jelenettel indul, az utolsó felvonás pedig szinte karneváli fiesztává válik.
Miért szeretjük a Carment?
Juronics Tamás rendező szerint Bizet műve azért maradt örökzöld, mert könnyedség és mély dráma különleges arányban vegyül benne. A debreceni Carmen nem pusztán új köntöst kapott: élő, modern pszichológiájú történetté vált, amely a mexikói miliő egzotikumát, a Halottak Napja színes kavalkádját és a mai néző számára is ismerős érzelmi konfliktusokat egyesíti. Juronics Tamás rendezése egyszerre látványos és gondolatébresztő – méltó születésnapi ajándék Bizet 150 éves remekének.
Aki október 28–31. között betér a Csokonai Teátrumba, nemcsak egy világhírű opera jól ismert dallamait hallhatja, hanem egy új szemszögből, modern érzékenységgel újragondolt történet részese is lehet.