Mentális jóllét a Kolibri Színházban – integrál önismereti tanácsadó állandó jelenlétével
– Beszélgetés Kósa Csillával

2026. május 14. /

A Kolibri Gyermek- és Ifjúsági Színház az elmúlt időszakban nemcsak művészeti értelemben lépett új korszakba, hanem abban is, ahogyan az emberrel, az alkotóval, a munkatárssal foglalkozik. Zalán János igazgatói pályázatának egyik alappillére volt az a koncepció, amit azóta a gyakorlatban is
használ a színház, elsőként a hazai kulturális intézmények között. A színházban ma már komplex, mege­lő­zésre és folyamatos jelenlétre épülő mentális jólléti rendszer működik. Erről a szemléletről és a mindennapi működésről beszélgettünk Kósa Csilla integrál tanácsadóval, a Kolibri Színház állandó mentális jólléti szak­emberével.

Mit jelent ma mentális jóllétről beszélni egy színházban?
K. Cs.: Egy színház rendkívül érzékeny, intenzív közeg. Nagy érzelmi amplitúdókkal dolgozunk, határidők, premierhelyzetek, folyamatos vál­to­zás és teljesítményelvárás van jelen. A mentális jóllét számomra itt nem egy „plusz szolgáltatás”, hanem alapfeltétel: annak a megte­rem­tése, hogy az emberek biztonságban érezzék magukat emberileg is, ne csak szakmailag működjenek jól.

Mi hívta életre ezt a szemléletet?
K. Cs.: A 2025-ös vezetőváltás nagyon erős átalakulási folyamatokat indított el. Új társulati tagok érkeztek, mások távoztak, sokan hosszú évek után új helyzetben találták magukat. Ilyenkor nemcsak a szer­ve­zet, hanem az emberek belső világa is mozgásba kerül: bizony­ta­lanság, gyász, várakozás, remény, kérdések jelennek meg. Az volt a cél, hogy az itt maradt társulat, a műszaki és művészeti állomány, valamint az újonnan érkezők is kapjanak támogatást ahhoz, hogy kapcsolódni tudjanak egymáshoz, amiből egy közösség jöhessen létre.

Hogyan segíted az új társulati tagok beilleszkedését?
K. Cs.: Vannak kimondott és kimondatlan szabályok, régi történetek, lojalitások, sebek. Az újonnan érkezők gyakran egyszerre izgatottak és bizonytalanok, az itt maradók pedig sokszor veszteségeket hordoznak magukban. A munkám egyik fontos része, hogy teret adjak ezeknek az érzéseknek, és segítsek kimond­hatóvá tenni azt, ami egyébként a háttérben feszültséget okozna. Azon dolgozunk, hogy az emberek ne csak szerepekben, hanem emberként is találkozhassanak egymással.

Milyen formában van jelen a mentális támogatás a színházban?
K. Cs.: Ma már egy hat pillérre épülő rendszer működik a Kolibriban.
• Van lehetőség egyéni integrál önismereti tanácsadásra.
• Havonta tartok tibeti hangtálas hangfürdőt, amely segít a testi-lelki feszültségek oldásában.
• Működik a Kolibri Társalgó, egy kötetlenebb, közösségi tér.
• Elindultak és folyamatosan indulni fognak zárt önismereti csoportok, önismereti napok.
• A színház teret ad integrál önismereti tanácsadók által készített podcast-felvételeknek.
• Egy megelőző, folyamatos jelenlétre épülő modell valósult meg, amelyben a lelki egészség nem utólagos reakció, hanem a mindennapok természetes része.

Mit tapasztalsz, mire van leginkább szükségük a kollégáknak?
K. Cs.: Leginkább arra, hogy megállhassanak. Hogy legyen egy hely, ahol nem kell erősnek lenni, nem kell teljesíteni, nem kell „késznek” mutatkozni. Sok téma előkerül: stressz, kimerültség, kommunikációs nehézségek, konfliktusok, alkotói elakadások, magánéleti kérdések. Az integrál szemlélet abban segít, hogy mindezt összefüggéseiben lássuk: test, lélek, gondolkodás, kapcsolatok és élethelyzet egyszerre vannak jelen. Nem megjavítani akarunk senkit, hanem kísérni, megtartani, új nézőpontokat nyitni.
Miben látod a Kolibri modelljének különlegességét?
K. Cs.: Itt folyamatos jelenlétről beszélünk. A mentális jóllét be van építve az intézmény működésébe. Ez szerintem követendő példa. A 21. századi intézmények nem működhetnek úgy, mintha az ember „mellékes tényező” lenne. Óriási szükség van arra, hogy a segítők, alkotók, háttérben dolgozók is kapjanak támo – gatást – megelőző módon, nem csak krízishelyzetben.

Színházi részvételeden kívül egyéni kliensekkel is dolgozol. Igény esetén hol lehet megtalálni téged?
K. Cs.: Igen, a segítői hivatás számomra a mindennapok meghatározó része – mind a színház falain belül, mind azon túl. Azok számára, akik nyitottak az önismereti útra, vagy életükben változást, elmozdulást szeret­nének, több felületen is elérhető vagyok. Részletesebb információkat a munkámról a
www.kosacsilla.hu oldalon találnak, emellett a Facebookon és YouTube-on is elérhető vagyok.