2026. május 15. /
A Miskolci Balett ismét bebizonyította, hogy a klasszikus irodalom és a kortárstánc találkozása nemcsak lehetséges, hanem kifejezetten izgalmas és érvényes színházi forma. A társulat márciusi bemutatója, a Toldi, Arany János elbeszélő költeményének feldolgozása Kozma Attila koreográfiájá-
val debütált a Miskolci Nemzeti Színház Kamaraszínházában.
A táncegyüttes immár több mint egy évtizede működik Miskolci Balett néven, miközben szerves része maradt a Miskolci Nemzeti Színháznak. Nemcsak a zenés színházi előadások állandó szereplői, hanem folyamatosan jelen vannak saját, önálló táncprodukcióikkal is. Munkájuk egyik kiemelten fontos törekvése, hogy a mozgás nyelvén, egy új értelmezési keretben mutassanak be jelentős irodalmi műveket.
A Toldi című előadás különlegessége, hogy a címszerepet nem egy táncművész,
hanem a színház társulatának fiatal színésze, Tegyi Kornél formálja meg. Ez a döntés nemcsak a színpadi jelenlétet alakította át, hanem a próbafolyamatot is új irányba terelte. A színész számára a táncos lét fizikailag és mentálisan is új kihívásokat jelentett. A koreográfiák elsajátítása, a test feletti tudatos kontroll kialakítása és a mozgás kifejező erejének megtapasztalása egyaránt része volt ennek az intenzív munkának.
Az előadás nem mond le a szöveg erejéről sem. Gáspár Tibor Kossuth- és Jászai-díjas, Érdemes művész narrációja hidat képez a mozdulatok és a történet között, ezzel követhetőbbé téve a cselekményt a fiatalabb nézők számára is. A történet középpontjában Toldi Miklós áll, a „magyar Herkules”, aki a társadalmi korlátokat legyőzve, erejével és kitartásával vívja ki helyét a világban. A jól ismert epizódok, mint a farkasok legyőzése, a bika megfékezése, majd a cseh vitézzel való küzdelem mind hangsúlyos, erőteljes színpadi képekben jelennek meg, mely Igaz-Juhász Katalin díszlet- és jelmeztervező munkáját dicséri.
A mozgásvilág tudatosan épít a különböző stílusok találkozására. A reneszánsz táncok, a paraszti hagyományokat idéző misztériumjátékok és a kortárstánc elemei egymásba fonódva teremtenek komplex színpadi nyelvet. Ez a műfaji sokszínűség nem pusztán látványelem, hanem a történet értelmezését is gazdagítja.
A Toldi nem önálló vállalkozás, hanem egy tudatosan épített sorozat lezárása. A
Miskolci Balett az elmúlt években több kötelező olvasmányt is színpadra állított, köztük a János vitéz és A helység kalapácsa című műveket, valamint a Rózsa és Ibolya és Az arany ember feldolgozásait. A mostani bemutató ennek a többéves koncepciónak a tetőzése.
A társulat a Toldi színpadra állítása után sem pihent. A Miskolci Nemzeti Színház és a Miskolci Balett 2026. március 24-28. között megrendezte a Horizont Nemzetközi Kortárstánc Fesztivált, majd április 25-én Arany János két művét feldolgozva mutatták be az Ágnes asszony / Tetemre hívás című táncballadákat a Játékszínben. Ágnes asszony történetét Kozma Attila, míg a Tetemre hívást Szőllősi Krisztina koreográfiájával és rendezésében láthatja a közönség. Ezek az alkotások sötétebb tónusú világot idéznek meg: a bűn, a bűntudat és a közösségi ítélet kérdései kerülnek a középpontba. Ágnes asszony tébolyának oka, hogy nem tud szembenézni azzal, amit elkövetett, össze van zárva saját bűnével. Ennek eredményeképp büntetése, hogy egész további életében azt az egyetlen napot éli újra. A Tetemre hívás során pedig egy közösség rituáléját látjuk, ahol az igazság nem bizonyítékokon, hanem hiten alapul: amiben hisznek, az megtörténik. A testek mozgása fokozatosan feltárja a bűntudat, a vágy és a félelem láthatatlan hálóit, miközben az egyéni sorsok egy kollektív ítélet felé sodródnak. A szereplők közötti kapcsolatok szertartássá sűrűsödnek, ahol a mozdulat tanúvá, a jelenlét váddá, a közösség pedig ítélő erővé válik. Az előadás a hit és az igazság határán vizsgálja, hogyan formálja a közösség az egyén végzetét. Ezt a különleges atmoszférát jeleníti meg a táncballadák díszlet- és jelmeztervezője, Bozóki Mara.
A Miskolci Balett küldetése a tánc mint önálló kifejezésmód népszerűsítése, valamint a klasszikus irodalom bemutatása a tánc nyelvére átültetve. Különös hangsúlyt fektetnek arra, hogy a fiatalabb generációk számára is befogadhatóvá és élményszerűvé tegyék ezeket a történeteket.
val debütált a Miskolci Nemzeti Színház Kamaraszínházában.
A táncegyüttes immár több mint egy évtizede működik Miskolci Balett néven, miközben szerves része maradt a Miskolci Nemzeti Színháznak. Nemcsak a zenés színházi előadások állandó szereplői, hanem folyamatosan jelen vannak saját, önálló táncprodukcióikkal is. Munkájuk egyik kiemelten fontos törekvése, hogy a mozgás nyelvén, egy új értelmezési keretben mutassanak be jelentős irodalmi műveket.
A Toldi című előadás különlegessége, hogy a címszerepet nem egy táncművész,
hanem a színház társulatának fiatal színésze, Tegyi Kornél formálja meg. Ez a döntés nemcsak a színpadi jelenlétet alakította át, hanem a próbafolyamatot is új irányba terelte. A színész számára a táncos lét fizikailag és mentálisan is új kihívásokat jelentett. A koreográfiák elsajátítása, a test feletti tudatos kontroll kialakítása és a mozgás kifejező erejének megtapasztalása egyaránt része volt ennek az intenzív munkának.Az előadás nem mond le a szöveg erejéről sem. Gáspár Tibor Kossuth- és Jászai-díjas, Érdemes művész narrációja hidat képez a mozdulatok és a történet között, ezzel követhetőbbé téve a cselekményt a fiatalabb nézők számára is. A történet középpontjában Toldi Miklós áll, a „magyar Herkules”, aki a társadalmi korlátokat legyőzve, erejével és kitartásával vívja ki helyét a világban. A jól ismert epizódok, mint a farkasok legyőzése, a bika megfékezése, majd a cseh vitézzel való küzdelem mind hangsúlyos, erőteljes színpadi képekben jelennek meg, mely Igaz-Juhász Katalin díszlet- és jelmeztervező munkáját dicséri.
A mozgásvilág tudatosan épít a különböző stílusok találkozására. A reneszánsz táncok, a paraszti hagyományokat idéző misztériumjátékok és a kortárstánc elemei egymásba fonódva teremtenek komplex színpadi nyelvet. Ez a műfaji sokszínűség nem pusztán látványelem, hanem a történet értelmezését is gazdagítja.
A Toldi nem önálló vállalkozás, hanem egy tudatosan épített sorozat lezárása. A
Miskolci Balett az elmúlt években több kötelező olvasmányt is színpadra állított, köztük a János vitéz és A helység kalapácsa című műveket, valamint a Rózsa és Ibolya és Az arany ember feldolgozásait. A mostani bemutató ennek a többéves koncepciónak a tetőzése.A társulat a Toldi színpadra állítása után sem pihent. A Miskolci Nemzeti Színház és a Miskolci Balett 2026. március 24-28. között megrendezte a Horizont Nemzetközi Kortárstánc Fesztivált, majd április 25-én Arany János két művét feldolgozva mutatták be az Ágnes asszony / Tetemre hívás című táncballadákat a Játékszínben. Ágnes asszony történetét Kozma Attila, míg a Tetemre hívást Szőllősi Krisztina koreográfiájával és rendezésében láthatja a közönség. Ezek az alkotások sötétebb tónusú világot idéznek meg: a bűn, a bűntudat és a közösségi ítélet kérdései kerülnek a középpontba. Ágnes asszony tébolyának oka, hogy nem tud szembenézni azzal, amit elkövetett, össze van zárva saját bűnével. Ennek eredményeképp büntetése, hogy egész további életében azt az egyetlen napot éli újra. A Tetemre hívás során pedig egy közösség rituáléját látjuk, ahol az igazság nem bizonyítékokon, hanem hiten alapul: amiben hisznek, az megtörténik. A testek mozgása fokozatosan feltárja a bűntudat, a vágy és a félelem láthatatlan hálóit, miközben az egyéni sorsok egy kollektív ítélet felé sodródnak. A szereplők közötti kapcsolatok szertartássá sűrűsödnek, ahol a mozdulat tanúvá, a jelenlét váddá, a közösség pedig ítélő erővé válik. Az előadás a hit és az igazság határán vizsgálja, hogyan formálja a közösség az egyén végzetét. Ezt a különleges atmoszférát jeleníti meg a táncballadák díszlet- és jelmeztervezője, Bozóki Mara.
A Miskolci Balett küldetése a tánc mint önálló kifejezésmód népszerűsítése, valamint a klasszikus irodalom bemutatása a tánc nyelvére átültetve. Különös hangsúlyt fektetnek arra, hogy a fiatalabb generációk számára is befogadhatóvá és élményszerűvé tegyék ezeket a történeteket.